Reggeli dicséret: Élő kövek

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.”
Péter első levele, 2. fejezet 5. vers 

Egy faluba érkezve a következőt láttam: a házacskák, vályogtéglából épültek és borzasztó rozoga állapotban voltak. Némelyikük, talán az életveszélyes kategóriába sorolható. Ahogy haladtunk tovább azt láttam, hogy az egyik ház össze van dőlve. Már-már arra gondoltam, hogy mivel ebben a faluban minden ház ilyen rossz állapotban van, biztos a talaj miatt alakult ki ez a rossz állapot. De az összedőlt ház után hirtelen ott feszített, egy gyönyörű szép emeletes ház, szépen narancssárga nemes vakolattal, szép piros muskátlikkal az ablakpárkányokban.

Hatalmas volt a kontraszt, mint a mesékben, amikor a gonosz kastélya felett mindig borús az ég, csak itt épp fordítva, mintha ez lenne az a ház, ahol mindig süt a nap. Ez kép jut eszembe erről a versről. Ha megvan a megfelelő alap a házépítéshez, akkor hosszú ideig biztosítjuk a háznak az egészségét. A jó alap nagyon fontos a hitben is, hogy legyen mire építenie az Úrnak a mi életünkben.

Áldozatokat kell hoznunk azért, hogy valami szép legyen. Sok időt és energiát igényel az, hogy valami olyan szép és kiemelkedő legyen, mint az a narancssárga ház abban a faluban. Az ilyen házra az emberek felfigyelnek, vonzó egy ilyen otthon. 

Az életünkben arra kell törekedni, hogy az életem vonzó legyen, követendő példa legyen mások számára, akkor is, ha ez kemény áldozatokat igényel.
Bejegyezte: Laszlo Osvald