Amikor Heródes elő akarta Pétert vezettetni azon az éjszakán... Az Úr angyala odalépett hozzá.
(Csel 12,6-7)
Sok mindent megfigyelhetünk Isten beavatkozásánál Péter szabadulása alkalmával.
Az angyal nem jelenik meg hamarabb, csak akkor, amikor arra már feltétlen szükség van. A legutolsó éjszakán, közvetlenül a tervezett kivégzés előtt jött az isteni segítség.
Nem tudjuk pontosan, mennyi időt töltött Péter a börtönben, azt azonban pontosan tudjuk, hogy a megszabadító segítség csak az utolsó pillanatban érkezett.
Addig hagyta Isten a hívők gyülekezetét várakozni. Addig az volt a látszat, mintha Isten nem figyelne népének közös könyörgésére, mintha minden könyörgés és várakozás hiábavaló lett volna.
Miképpen Jézus a viharban levő tanítványainak az éjszaka utolsó szakaszában jelent meg (Mt. 14,24), így itt is az utolsó órában érkezett. Az emberi szemnek és gondolkozásnak Isten ilyen késlekedése szinte kegyetlenségnek tűnt.
Értelmünk hajlamos arra, hogy azt kérdezze: Az az Isten, Akinek minden rendelkezésére áll, miért nem küldte angyalát hamarább?
Miért hagyta az egész gyülekezetet a végsőkig gondban és aggodalomban Péter sorsa felől?
De ha a mi türelmetlenségünknek késeinek tűnik is ez a segítség, valójában pontos időben érkezett. Micsoda áldást rejtegetett magában ez a kitartó imádság a gyülekezetnek!
- Az örökkévalóságban lesz egyszer nyilvánvalóvá, hogy mennyi szent nyereség, a hitnek mennyi erősödése és érése történt éppen az Isten segítségére való várakozás nehéz időiben!
Gondoljunk csak Ábrahámra, milyen napokat élt át, amikor fiát, Izsákot vitte áldozatul!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése