A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 21,7-14
7 Hajóutunk végére érve Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket és ott maradtunk náluk egy napig.
8 Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. 9 Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. 10 Több napon át tartózkodtunk ott, miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta. 11Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: "Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják."
12 Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13 De Pál így felelt: "Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért."
14 Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata!"
"Amikor pedig nem hagyta magát rábeszélni, megnyugodtunk, és ezt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata!" (ApCsel 21,14)
Pál apostol útban volt Jeruzsálem felé. Tudta, hogy szenvedés vár ott rá, ámbár nem tudta pontosan, hogy mit tartogat Isten számára. "És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám" (ApCsel 20,22-23).
Pál barátai minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy lebeszéljék őt a jeruzsálemi útról, de nem lehetett meggyőzni, hogy megváltoztassa elhatározását. El kellett mennie, mert ez volt Isten akarata.
Végül barátai belenyugodtak, és ezt mondták: "Legyen meg az Úr akarata."
Rezignáció volt ez? "Egy sóhajjal kimondott igen?"
Lehet, hogy az volt, már ami Pál barátait illeti. Beletörődtek a megmásíthatatlanba, és feladták a harcot, amikor Pál útja elkerülhetetlennek látszott.
Ami azonban Pált illeti, ő aktív módon elkötelezte magát Isten akaratának a cselekvésére. Jeruzsálemi útja - "a Lélektől kényszerítve" - erősen emlékeztet bennünket Pál Mesterére, Jézus Krisztusra. Jézus barátai is megpróbálták lebeszélni az Urat a jeruzsálemi útról. Jézus tudta, hogy mi vár rá: " Az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik." (Mk 10,33-34) Jézus elment Jeruzsálembe, ugyanattól a Lélektől "kényszerítve", aki Pált kényszerítette. Barátai ellenállásának dacára Jézus "arcát eltökélten a Jeruzsálembe vezető útra fordította." (Lk 9,51 a görög szöveg szó szerinti fordítása szerint, a ford. megj.)
A tanítvány engedelmességet tanul a tanítótól. Pál Jézus nyomdokaiba lép. Meg kell tagadnia saját vágyait, és cselekednie kell Isten tökéletes akaratát.
Eljön a pillanat, amikor a szerető szívű barátoknak abba kell hagyniuk az erőfeszítést, hogy visszatartsák a felsőbb parancsra utazókat. Ez a pillanat akkor jön el, amikor nyilvánvaló, hogy az utazás az Istennek való engedelmességből fakad. Ilyenkor helyénvaló ezt mondani: "Legyen meg az Úr akarata."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése