Amikor nem tudod, mi vár rád otthon, higgy abban, aki előkészíti az otthoniakat, és hazavezet! Sőt elkészíti az otthonodat, és hazavár.
„Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.”

Magyarázat

Bizonyára voltál már úgy, hogy egy általad tervezett vagy előrelátható esemény miatt nem tudtál aludni. Hiába az előkészületek, a megszokott fekvőhely és környezet, nem jött álom a szemedre. Amikor kiszámíthatatlan volt a jövő, sorsdöntő eseményre vártál, és mégis teljes mértékben kiszolgáltatottnak érezted magad. Ugye, Jákob, így volt ez még fiatalon a kétszeresen becsapott testvéred előli menekülés kényszerében, vagy az apósoddal való folyamatos versengés során? S most hazafelé, egy még idegtépőbb helyzetben. Mert ki kéne békülni, helyreállni, megnyugodni…
Nos, ilyenkor is meglát az Isten! És jön, hogy a küzdelmet vele harcold meg. Mintha vele birkóznál, ellene harcolnál – s közben igazából önmagaddal. A régi éneddel, a múltaddal küzdesz! Egész éjjel kitartasz, és egész éle­tedre viseled a nyomát, de elismered, hogy az áldást nem magadtól szerzed, hanem Istentől kapod meg. És még kapsz egy új nevet is – Izrael, azaz Istennel küzdő és győző.
Kedves olvasóm, még ha nem is a Jákob nevet viseled! Hidd el, hogy életed megmaradása, lelked szabadsága Istentől származik! Az „Isten arca” (Penúél) még áldón tekint rád. Minden nehéz esemény előtt engedd át magad ennek a látványnak! Itt a teljes béke és nyugalom. Aztán jöhet, aminek jönnie kell…
(Papp Dániel)