"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet..."
(Mt 28,18-19)
A missziói parancs alapja Jézus Krisztus tekintélye, nem pedig a pogányok (népek) rászorultsága. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Urunkat úgy tekintsük, mint aki segítség az Istenért végzett vállalkozásainkban. Urunk teljhatalmú Úr a tanítványai felett. Ő nem mondja azt, hogy a pogányok elvesznek, ha mi nem megyünk közéjük. Egyszerűen ezt mondja: "Menjetek el és tanítsatok minden népet", menjetek, az én korlátlan hatalmam kijelentése alapján, tanítsatok és hirdessétek az Igét a velem való élő megtapasztalás alapján. "A tizenegy tanítvány pedig elment... a hegyre, ahova Jézus rendelte őket" (16). Ha meg akarom ismerni Krisztus egyetemes és korlátlan hatalmát, ismernem kell Őt magát és tudnom kell, hogyan lehetek vele egyedül; rá kell szánnom az időt, hogy imádhassam azt, akinek a nevét viselem. "Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28). Ez az a hely, ahol találkozunk az Úr Jézussal. Fáradt vagy és meg vagy terhelve? Istennek milyen sok szolgája van így! A világ egyetemes, fenséges Urának ezeket a csodálatos szavait száműzzük az utó-összejövetelek kereteibe. Ezeket Jézus a tanítványainak mondta. "Menjetek el ezért..." A "menj" egyszerűen azt jelenti: "élj". A Cselekedetek 1,8-ban írja le, hogyan menjünk. Nem azt mondta: "Menjetek Jeruzsálembe és Júdeába és Samáriába", hanem "lesztek nekem tanúim" mindezeken a helyeken. Elvállalja, hogy Ő építi ki útjainkat. "Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak..." (Jn 15,7) - így kell "mennünk" személyes életünkben. Mindegy, hogy hova helyez. Isten tervezi el az utakat.
"De semmivel sem gondolok..." (Csel 20,24). Így járjuk az utat mindaddig, míg hazaérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése