2016. október 11., kedd

Napi áhítat-Ábrahám a hegyen

Hét témája: Isten figyel 

Olvasmány: 1Móz 22,9–18                  

Az Isten jelenlétében töltött idő, „fenn a hegyen”, jó kedélyállapotot eredményez. De ha a lelkiállapotod jó, akkor igazi istentiszteletként költséges áldozatvállalásra is képes vagy.
„Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére.De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennyből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra.”

Magyarázat

Na, végre egy olyan láthatósági helyzet, amit maga Isten idézett elő! Ez biztos ragyogó lesz! Nem a kígyó, nem a nyomorúság, hanem a kiválasztó Isten formálja a sorsot. Ábrahám ennek mégis a borúját tapasztalja. Minden eddigi élethelyzeténél nehezebb út végéhez érkezik. Az ígéret gyermekét, egyetlen fiát kell feláldoznia Istennek. De hogyan fogja így Isten beteljesíteni az ígéretét?!
Nézd csak! Ábrahám teszi a dolgát: oltárt épít, fát vagdal rá, fiát megkötözi, felteszi, kinyújtott kezében lendül a kés... Fásultan? Beletörődve? Érzéketlenül? Nem! Hittel! Ekkor szólítja néven Isten Angyala kétszer is. Nem elkapta a pillantásával tetteit, hanem végig rajta tartotta a szemét. Látta a szívében zajló folyamatot, az eltökélt engedelmességét, a cselekedetekben megnyilvánuló hitét. Aztán olyan áldást mond neki, amilyet senki másnak. Amelyből jut a földön mindenki másnak.
S mindezt átélve Ábrahám így szól: „Az Úr gondoskodik”. E szó egyéb jelentései: lát, megfigyel, őriz. Az Úr látja a szükséget, és betölti azt. Erről a gondoskodásáról ő maga is „láthatóvá” válik. Ott épül fel az ő temploma. Az ő szeme előtt zajlik az életem, szívem minden rezdülése. Akaratának megfelelően zajlódjon! Ez lesz az igazi, okos istentiszteletem (Róm 12,1).
(Papp Dániel)                                                                  

1 megjegyzés: