Amikor Krisztus e Földön járt, imádkozni tanította követőit. Arra oktatta őket, hogy mindennapi szükségleteiket vigyék Isten elé, és minden gondjukat őreá vessék. Az az ígérete, hogy imájukat és kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi számunkra is. Keress, találj helyet titkos imád számára! Jézus alkalmas helyet választott magának, ahol együtt lehetett Istennel. Nekünk is erre kell törekednünk. Gyakran vonuljunk félre valahova, bármilyen szerény helyre, ahol egyedül lehetünk Istennel... Az ima rejtett helyén, ahol csak Isten láthat és hallhat bennünket, elmondhatjuk legrejtettebb kívánságainkat és vágyainkat a végtelen irgalom Atyja előtt. A lelkünket körülvevő csendben és nyugalomban az a hang, amely minden esetben meghallja az ínségben levő emberi kiáltást, szólni fog a szívünkhöz...
Amint Krisztust tesszük mindennapos kísérő társunkká, tapasztalni fogjuk, hogy a láthatatlan világ hatalmasságai vesznek körül bennünket. Jézusra tekintve, az Ő képmására alakulunk át. Szemlélés által változunk el. Jellemünk szelídebbé, lágyabbá és nemesebbé válik a mennyei ország számára. Az Úrral való érintkezésünk és közösségünk biztos gyümölcse a megnövekedett Isten-szeretet, erkölcsi tisztaság és buzgóság lesz. Imánk egyre tartalmasabbá válik. Isteni nevelésben részesülünk, és ez meglátszik szorgalmas és igyekvő életünkön. Aki naponként Istenhez fordul segítségért és támaszért buzgó esedezéssel, annak vágyai nemesek lesznek, és világos fogalmat nyer az igazságról és kötelességről. Magasabb rendű célokat lát, és egyre jobban szomjazza és éhezi a szent életet. Isten a vele való kapcsolat által alkalmassá tesz, hogy a körülöttünk levők között szerteárasszuk a szívünkben élő világosságot, békességet és nyugalmat. Az imából merített, kitartó igyekezettel párosuló erő felkészíti értelmünket a mindennapi kötelesség teljesítésére, és minden körülmény között békességben őrzi meg lelkünket. A vallásnak a szív megüresítésénél és megtisztításánál kell kezdődnie, és a naponkénti imából kell erőt merítenie.
Ellen White írása alapján-
Amint Krisztust tesszük mindennapos kísérő társunkká, tapasztalni fogjuk, hogy a láthatatlan világ hatalmasságai vesznek körül bennünket. Jézusra tekintve, az Ő képmására alakulunk át. Szemlélés által változunk el. Jellemünk szelídebbé, lágyabbá és nemesebbé válik a mennyei ország számára. Az Úrral való érintkezésünk és közösségünk biztos gyümölcse a megnövekedett Isten-szeretet, erkölcsi tisztaság és buzgóság lesz. Imánk egyre tartalmasabbá válik. Isteni nevelésben részesülünk, és ez meglátszik szorgalmas és igyekvő életünkön. Aki naponként Istenhez fordul segítségért és támaszért buzgó esedezéssel, annak vágyai nemesek lesznek, és világos fogalmat nyer az igazságról és kötelességről. Magasabb rendű célokat lát, és egyre jobban szomjazza és éhezi a szent életet. Isten a vele való kapcsolat által alkalmassá tesz, hogy a körülöttünk levők között szerteárasszuk a szívünkben élő világosságot, békességet és nyugalmat. Az imából merített, kitartó igyekezettel párosuló erő felkészíti értelmünket a mindennapi kötelesség teljesítésére, és minden körülmény között békességben őrzi meg lelkünket. A vallásnak a szív megüresítésénél és megtisztításánál kell kezdődnie, és a naponkénti imából kell erőt merítenie.
Ellen White írása alapján-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése