Mindennap az Ige fényében-A NAGY PARANCSOLAT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 22,34-40

34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. 35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36 "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" 37 Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." 

"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Szeresd felebarátodat, mint magadat."
(Mt 22,37.39)

Azt szokták mondani, hogy a szeretet parancsolata a törvény summája. Ez félrevezető lehet. Ha valaki a "summa" szón olyan rövid mondást ért, mely megragadja a lényeget, de mellőzi a részleteket, akkor nem szabad azt mondanunk, hogy a szeretet parancsolata summa. Csak olyan értelemben a törvény summája, ahogy a tenger az összes folyónak a summája. A szeretetre felszólító parancs szélesebb területet ölel fel, mint az összes parancs.
Az emberi kötelességek "végösszege" ez. Isten nem többet és nem kevesebbet kíván, mint azt, hogy szeressük őt mindenek felett, és szeressük felebarátunkat, mint magunkat. Ha holnaptól kezdve minden ember elkezdené szeretni Istent mindenek felett, és szeretni a felebarátját úgy, ahogy most önmagukat szeretik, akkor hamarosan egy új világban élnénk: Isten országa (királysága) jönne el.
Szeretnünk kell Istent szellemi képességeinkkel, akaratunkkal és érzelmeinkkel. Egész valónkkal kell szeretnünk őt. Lehetetlen elmagyarázni, hogy mit jelent ez. Tanulmányoznunk kell az Istent szeretők életét, ahogy megismerjük őket a Bibliában. Különösen is Jézus élete és tettei tanítanak meg minket arra, hogy mit jelent Istent szeretni.
És szeretnünk kell felebarátainkat, mint magunkat. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy kell törődnünk azokkal, akiket Isten utunkba hoz, mint ahogy magunkkal törődünk.
Ez a két parancsolat összefügg egymással. A második "hasonló" az elsőhöz. Ezzel azt mondjuk, hogy amikor az Istennel való kapcsolatunk jó, akkor a felebarátunkkal való kapcsolatunk is jó lesz. Ha azonban nem tudjuk szeretni felebarátunkat, akkor nem szeretjük Istent sem, mivel a második "hasonló" az elsőhöz.
Isten szeretetet parancsol. Nemcsak ezt mondja: "Járj templomba, és végezd el munkádat. Légy becsületes, tiszta és igazmondó." Ő azt mondja, hogy szeretnünk kell. És senki sem szerethet egyszerűen csak úgy, hogy eltökéli azt magában. Önfegyelemmel elérhetjük, hogy sok rossz dologtól tartózkodni fogunk. De önfegyelemmel nem tudjuk megtenni az egyetlen szükséges dolgot, ti. azt, hogy szeressünk.
Csak akkor szerethetünk, ha Jézus Lelke irányítja életünket.