2016. október 12., szerda

Professzor és a fiú



Egy hívő családnak a tízéves kisfia szívproblémákkal küzdött évek óta, mígnem az orvosok úgy döntöttek, hogy felnyitják a mellkasát, hogy meglássák, mekkora a baj. Ezért a professzor behívatta a családot és a kisfiúhoz fordult, majd azt mondta neki:
- Holnap reggel,- kezdte a sebész-, ki fogom nyitni a mellkasodat, hogy megnézzem milyen állapotban van a szíved és mit találok ott.
- Ott fogod találni Jézust - válaszolt a fiú. A sebész bosszankodva felnézett, aztán folytatta. - Fel fogom vágni a mellkasodat, hogy lássam, mennyi károsodás történt a szívedben.
-Jó, de amikor felnyitod majd, a szívemben, Jézust ott fogod találni...mondta a kisfiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
- Miután megnézem, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. Biztos vagyok ebben, hiszen most is érzem és tudom, hogy Ő ott lakik bent a szívem legmélyén. A sebésznek ezek hallatán elege lett, és bosszankodva mondta:
- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Egy csupa roncs szívet látok majd, amely nem képes ellátni a feladatát! Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak majd meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mosolygott a kisfiú.
A sebész elment. Leült az irodájában, és magnóra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait:sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, stb. Majd megállapította: Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: egy éven belüli halál. Megállította a magnót, majd kétségbe esetten elkezdett kiabálni.
- Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és még az életét sem élheti végig? Miért ? Legnagyobb megdöbbenésére Valaki válaszolni kezdett neki a feltett kérdéseire.:
- A fiú az Én bárányom, és semmi nem történik vele az én akaratom nélkül mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Ha úgy döntök, akkor magamhoz veszem. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt. Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért ? Az Úr válaszolt:
- A fiú az Én bárányom, de csak akkor fog visszatérni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
Az orvos azonnal megértette, hogy őróla van szó, ő az az elveszett bárány és ismét potyogtak a könnyei. Rádöbbent, hogy Isten annyira szereti őt, hogy ennek a kisfiúnak azt a küldetést adta, hogy rajta keresztül terelje be őt az Úr a nyájába. A professzor úr még helyben, megtörve, térdenállva átadta az életét Jézusnak ott egyedül a szobában.
Másnap az orvos odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Amikor a kisfiú felébredt suttogva kérdezte: -Kinyitottad a szívemet?
- Igen, mondta a sebész.
-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.
-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos. És Vele közösen megfogunk gyógyítani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése