(Csel. 12,2-3.)
Néhány más keresztyénnel együtt két kiemelkedő gyülekezeti tag is áldozata az üldözésnek: Jakab és Péter apostol.
Jakabnak mint mártírnak kellett meghalnia. Péter isteni csoda folytán megmenekül.
Itt látjuk Isten útjainak sokféleségét övéi életében. Jakab és Péter egyformán igazi hívő emberek. Mégsem menekülnek meg mindketten Heródes fegyverétől. Egyik meghalhat Urának dicsőségére, a másik megmarad további szolgálatra.
Egyiket fölébe helyezhetjük a másiknak? Mondhatjuk azt, hogy ha Jakabnak nagyobb hite lett volna, ő is megmenekült volna Heródes fegyverétől? Micsoda balgaság volna ez! A meg nem mentett Jakab, és az angyal által megszabadított Péter egyformán Isten szolgái, akiknek különböző sorsa nem jelenti azt, hogy hitük is különböző lett volna. A Zsid 11,33 szerint egyesek hit által "oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, megmenekültek a kard élétől...", mások pedig szétfűrészeltettek, kardélre hányattak.
Péter és Jakab sorsának különbözősége megőrizhet bennünket attól a tévedéstől, hogy Istennek minden esetben segítséget és szabadítást kellene ajándékoznia oda, ahol igazi hit van.
Isten az övéivel mindig érezteti, hogy velük van, még a halálban is. A hívők üldözésbeli helyes magatartásához tartozik, hogy a tüzes kemencébe vetett három férfivel tudják elmondani: "A mi Istenünk... ki tud minket szabadítani..., de ha nem tenné is, legyen tudtodra..., hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az aranyképet nem imádjuk" (Dán 3,17).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése