"... hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe. "
(2 Kor 12, 7)
Mindenkiben ott van az önteltség kísértése. Nagyon nehéz alázatosnak maradnia különösen annak, aki rendkívüli dolgokat élt át, különös adottságai és sikerei vannak. Isten kénytelen bizonyos eszközöket felhasználni, hogy az embert lent tartsa és saját nagyságának tudatát letörje benne. Az Úrnak sok ilyen eszköz áll rendelkezésére. - Nabukodonozort, aki királyi uralma teljében istenítette és minden ember fölé helyezte magát, állati sorba süllyesztette. A büszke király őrületében állatnak tartotta magát és úgy is élt, mint az állat. "Azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja" - kiáltott fel később a király. - Amikor Uzziás király hatalomra és tisztességre jutása után szíve elbizakodottságában a papok kiváltságát magához akarta ragadni, áldozott a szentélyben. Ekkor az Úr poklos kiütéssel sújtotta, mégpedig a homlokán, az ember egyik legnemesebb testrészén. Ennél megalázóbb nem történhetett volna vele. Arca eltorzult, betegsége kizárta őt a társadalomból és királyi tisztségének betöltéséből. - Pál apostolnak olyan szenvedés jutott osztályrészül, ami különösen megalázó volt. A Sátán angyala szinte öklével verte őt. Ezek hirtelen fellépő, nagyon fájdalmas rohamok lehettek, amelyek visszataszítólag hatottak környezetére. Ezért írja a galatáknak: "Megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg engem ..." Pál is azt gondolta, ha megszabadulna ettől a szenvedéstől, jobban szolgálhatna az Úrnak. Az Úr azonban jobban tudta, mit miért enged meg. Pálnak szüksége volt erre a fékező erőre, mert az lelkileg javát szolgálta. Később megértette ő maga is az Urat, s tudta, hogy erre a leterhelésre szüksége van, hogy kicsi maradjon. Megtanult úgy nézni a testébe hatoló tövisre, mint valami ajándékra. Már nem kívánt tőle szabadulni.
Nagy dolgokat végezhet valaki Isten országában, de ha ez önteltté teszi, akkor megrabolja Isten dicsőségét. Az ember a gonoszok kategóriájába kerül, akiknek az Úr egyszer azt mondja majd: "Távozzatok tőlem!" Az Úr a semmik és senkik által viszi véghez a maga munkáját. "A gyermekek és csecsemők által szereztél dicsőséget és befogtad az ellenség száját." - A gyengeségben lesz nyilvánvaló az Ő ereje és az alázatosságban bontakozhat ki teljesebben a nagysága.
Mindenkiben ott van az önteltség kísértése. Nagyon nehéz alázatosnak maradnia különösen annak, aki rendkívüli dolgokat élt át, különös adottságai és sikerei vannak. Isten kénytelen bizonyos eszközöket felhasználni, hogy az embert lent tartsa és saját nagyságának tudatát letörje benne. Az Úrnak sok ilyen eszköz áll rendelkezésére. - Nabukodonozort, aki királyi uralma teljében istenítette és minden ember fölé helyezte magát, állati sorba süllyesztette. A büszke király őrületében állatnak tartotta magát és úgy is élt, mint az állat. "Azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja" - kiáltott fel később a király. - Amikor Uzziás király hatalomra és tisztességre jutása után szíve elbizakodottságában a papok kiváltságát magához akarta ragadni, áldozott a szentélyben. Ekkor az Úr poklos kiütéssel sújtotta, mégpedig a homlokán, az ember egyik legnemesebb testrészén. Ennél megalázóbb nem történhetett volna vele. Arca eltorzult, betegsége kizárta őt a társadalomból és királyi tisztségének betöltéséből. - Pál apostolnak olyan szenvedés jutott osztályrészül, ami különösen megalázó volt. A Sátán angyala szinte öklével verte őt. Ezek hirtelen fellépő, nagyon fájdalmas rohamok lehettek, amelyek visszataszítólag hatottak környezetére. Ezért írja a galatáknak: "Megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg engem ..." Pál is azt gondolta, ha megszabadulna ettől a szenvedéstől, jobban szolgálhatna az Úrnak. Az Úr azonban jobban tudta, mit miért enged meg. Pálnak szüksége volt erre a fékező erőre, mert az lelkileg javát szolgálta. Később megértette ő maga is az Urat, s tudta, hogy erre a leterhelésre szüksége van, hogy kicsi maradjon. Megtanult úgy nézni a testébe hatoló tövisre, mint valami ajándékra. Már nem kívánt tőle szabadulni.
Nagy dolgokat végezhet valaki Isten országában, de ha ez önteltté teszi, akkor megrabolja Isten dicsőségét. Az ember a gonoszok kategóriájába kerül, akiknek az Úr egyszer azt mondja majd: "Távozzatok tőlem!" Az Úr a semmik és senkik által viszi véghez a maga munkáját. "A gyermekek és csecsemők által szereztél dicsőséget és befogtad az ellenség száját." - A gyengeségben lesz nyilvánvaló az Ő ereje és az alázatosságban bontakozhat ki teljesebben a nagysága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése