Napi áhítat- Hágár a pusztában

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: 1Móz 16

Egy-egy helyet hozz elő az emlékezetedben, hogy ne felejtsd el az ott Istennel átélt eseményeket és azok jelentőségét!

„Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Abrám Száraj szavára. Akkor Száraj, Abrám felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, és férjének, Abrámnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz esztendővel azután, hogy Abrám megtelepedett Kánaán földjén. És ő bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az ÚR! Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle. Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok. Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte! Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. Majd ezt mondta neki az ÚR angyala: Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az ÚR nyomorúságodról. Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik. Azután így nevezte az URat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak.”

Magyarázat

Most hadd ne menjünk bele az ókori Kelet családi és örökösödési szokásainak fejtegetésébe! Lehet, hogy megismerésük után sem fogjuk megérteni azokat. Inkább cseppenjünk bele abba a helyzetbe, amiben Hágárt látjuk itt – és amilyenhez hasonlókban mi is sokszor találjuk magunkat.
Hágár elfutott, elmenekült Száraj elől (6b v.). Rosszul bántak vele, nyomorgatták őt, mai kifejezéssel: „nem bírta a terhelést, a stresszt”. De milyen jó, hogy ilyenre is „rátalál” az Úr! Régi otthona, Egyiptom felé, a Súr-pusztában, egy forrásnál pihen éppen. Az Úr angyala háromszor is beszél neki, miközben ő hitetlenkedik vagy ámul, csak a legvégén jut szóhoz: „Láttam azt, aki engem látott. Ez a hely annak a forrása, aki él és lát!” Örök emlékeztető lesz az arra járónak, meg az erről olvasónak.
Az angyal első kérdése hasonlít az édenkertihez: „Honnan és hová?” S megfogott, hogy bár csak a „honnan”-ra hangzik el a válasz, az Úr megmondja a „hová”-ra is: vissza, alázattal. Sokszor nekünk is ezt mondja: „tudom, nehéz neked ott, úgy, annyira. De én adok valakit, aki élő bizonysága a rád hallgatásomnak, ráadásul ő majd növekszik, erősödik, elterjed. Megsegítelek, erőt adok, s te kibírod, végigviszed és győzöl!”
Ugye, így már könnyebb a nehézség, és enyhébb a nyomor? Menj hát tovább az Istentől rendelt utadon!

(Papp Dániel)