Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által hagyta el Mózes Egyiptomot.      Zsid 11,27

Az akadályok hegyei álltak Izrael Egyiptomból való kiszabadulásának útjában, de Mózes elmozdította ezeket. Lássunk három főakadályt, amit legyőzött. Elhívásánál ezt mondja Mózes: "Uram, nem vagyok én ékesen szóló..., sem azóta, hogy szóltál szolgáddal, mert én nehéz nyelvű vagyok" (2.Móz 4,10). Vannak, akik csak szerénységből mondják, hogy nincs jó beszédkészségük, Mózesnek azonban ez kétségtelenül gyenge pontja volt. Hite azonban legyőzte ezt a gyengeségét. Vannak emberek, akik nagy beszédkészségükkel Isten országának munkájában semmire sem mennek, vagy egyenesen ártanak. Isten szeme a hitre néz. A másik akadály Mózes számára a "király haragja" volt. Már az első találkozásukkor lángoló dühvel így kiáltott: "Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak"? Végül pedig így fenyegette meg Mózest: "Vigyázz magadra, hogy többet arcomat meg ne lásd!" Hogyan tombolhatott dühében ez a zsarnok, amikor meghallotta, hogy az olcsó rabszolgaerők milliói elhagyták az országot! Mózes azonban hit által nem félt a király haragjától. Végül súlyos akadály volt számára népének hitetlensége. Hosszú ideig egyáltalán nem akarták elhinni, hogy ütött a szabadulás órája. Legtöbben eltompultan beletörődtek a megváltozhatatlannak vélt rabszolgasorsba. Ezt az akadályt is legyőzte Mózes. Nem törte le a hitetlenség, hanem tovább harcolt, hitt és imádkozott hitben - míg csak a nép ki nem szabadult. "Bízzál, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vésznek torkából már kivont. Bajaidból kiment Ő, szűnnek keserveid, Rád még a jó Teremtő víg napot is derít."