Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Jákob botja végére hajolva imádta Istent.      Zsid 11,21

A haldokló Jákobnak ezt a mozdulatát a hit cselekedeteként állítja elénk a Szentírás. Miért? Az 1.Móz 47. szerint amikor Jákob halálát közeledni érezte, ünnepélyesen megígértette fiával, Józseffel, hogy őt nem Egyiptomban, hanem atyáinak, Ábrahámnak és Izsáknak sírjába temeti el. Miután erre József esküvel kötelezte magát, Jákob botja végére hajolt, szó szerint "Istent imádva borult ágya fejére". Nem mindennapi dolog, hogy valaki szívesen válik meg ettől az élettől. Sokaknak nehéz harcot és nagy keserűséget jelent ez. Jákobnak a hite tette lehetővé, hogy hálás imádatban váljon meg a földi élettől. Egyiptomban Jákobnak bizonyára igen díszes temetést rendeztek volna, neki azonban sokkal fontosabb volt az isteni ígéretek hordozóival való közösség. Amikor e kívánságának teljesítését József biztosította, imádva borult le Jákob Istene előtt. Mi is békében haza mehetünk, mint Jákob és mint Simeon, ha hitben egyek vagyunk Ábrahámmal, az ősatyával, akit a Szentírás a "hívők atyjának" nevez (Róm 4,11)! Végül a hálás imádattal ezt akarta Jákob kifejezni: Fiam hű lesz hozzám és ígéretét meg fogja tartani. Micsoda mélységes öröm, ha hívő édesapa abban a bizonyosságban búcsúzhat, hogy gyermekei és utódai Isten jó tetszésének útján fognak járni! Így tért a mennyei hazába Trudel Dorottya Maennedorfban, azzal a határozott bizonyossággal, hogy az akkor még fiatal Zeller Sámuel, akire az egész intézetet hagyta, hűséges lesz. Trudel Dorottya nem vallott szégyent hitében. Milyen boldogság Istent imádva hazamenni abban a biztos tudatban, hogy egy vagyok azokkal a hívőkkel, akik már előttem hazamentek, s bizonyos vagyok abban, hogy Isten az utódoknak is hűséges, hívő szívet ajándékoz!