Varga László: Isten asztaláról

"Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben! Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?"      Máté 21,28-32

Sokszor szégyelltem magam, amikor lenézett, rossznak, bűnösnek ítélt emberek vállaltak olyan áldozatokat, melyeket én elutasítottam. Világosan mutatja Jézusnak ez a kis példázata, hogy Istent milyen kevéssé érdeklik a szavaink. Még az imádságaink, bizonyságtételeink is csak annak fényében, hogyan mutatkozik meg azok eredménye magatartásunkban. Isten szívesen megbocsátja morgolódásunkat, kedvetlenségünket a szolgálatban, talán még csúnya szavainkat is, ha tetteink megcáfolják azokat. Persze, hogy jobb, szebb, üdítőbb, ha örömmel, lelkesen szolgáljuk akaratát. Ha gyakoroljuk, megtapasztaljuk, hogy örömöt ad, gyönyörűséget a nehéz munkában is. Mégiscsak jobb lelkesen szolgálni, mint kényszeredetten. A szolgálat hitünk gyümölcse, egy szép, érett gyümölcs mindig kedvesebb, mint a fanyar kényszer érett. De az üzenet világos: lehet lázadozni, tiltakozni, haragudni, mást hibáztatni, de végül végezzük el a feladatunkat!

Jó Atyám, bocsáss meg, nem mindig teljesítem szívesen akaratodat. Sokszor tenném inkább azt, amit megtiltottál. Sokszor csábítanak bűnös kívánságok, kellemes szórakozások, barátságos semmittevések, s egyáltalán nincs kedvem azokról lemondani azért, hogy a Tőled megkívánt, jól ismert feladataimat elvégezzem. Köszönöm, hogy megbocsátod kedvetlenségemet, morgolódásomat, ha végül mégiscsak megteszem, amit tennem kell. Adj hozzá erőt, Atyám! De arra kérlek, ne hagyj ilyen kedvetlenségben! Add, hogy lássam magam előtt szép céljaidat, és lelkesedni tudjak! Add, hogy örülni tudjak minden eredménynek, ami szolgálatomból származik! Még akkor is, ha nem látom az eredményét, ha csődöt mond jóakaratom, ha kinevetnek érte az emberek, akkor is add meg azt a jó érzést, hogy én megtettem a magamét, a többi nem az én dolgom, hanem a Tiéd. Ámen.