"Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!"
Jelenések könyve 3,1-3
|
Kemény beszéd! Nagyon félő, hogy ránk is érvényes. A Jelenések könyvének elején hét különböző típusú gyülekezetnek szól hét levél. Nekünk kell megítélnünk, melyik típus talál ránk. Nincsenek tiszta típusok, egyes jellemzések jobban, mások kevésbé illenek egy-egy gyülekezetre vagy személyre. De attól félek, ránk és egész európai keresztyénségünkre igen jellemző ez a szomorú mondat: "Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy!" Egyre több hullafolt üt ki rajtunk, s ez mindig az egyének életén mutatkozik meg. Amikor szidjuk egyházunk hibáit, magunkra kell gondolnunk elsősorban. Élem én a keresztyén életet, vagy csak úgy tűnik, mintha élném, de vagy a hitem, vagy a magatartásom halott? Isten kegyelme az, hogy ennek a halottnak nevezett egyháznak nem temetést, hanem parancsot szán: "Erősítsd meg azokat, akik halófélben vannak!" Nem mond le rólunk. Fel akar ébreszteni halálos álmunkból, mert szüksége van ránk, mert feladatot, nehéz feladatot kíván ránk bízni. Egyházunkra, amely mi vagyunk, tehát rám és rád. Vállalod, vagy halott maradsz? |
Uram, ítélő bírám, kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy nekem is szól kemény ítéleted. Látom egyházam nyomorúságait, de inkább maradok a hát mögötti szidás mellett, mint hogy magam vállaljak legalább annyi kockázatot, hogy bele próbálok avatkozni a rosszul menő dolgokba. Pedig parancsod világos: nemcsak saját egyházunkat, még másokat is fel kell ráznunk, akik halófélben vannak. Te, aki feltámasztottad Fiadat, támaszd fel egyházunkat is életre! Elsősorban engem, hogy én is ébreszthessek másokat, s velük együtt a többieket! Élni akarunk, adj hozzá erőt! Tudom, nem elég emlékezni egyházunk régi, nagy korszakaira. Azoknak kincsei ma is nálunk vannak. Segíts élni és másokat is éltetni velük! Ámen.
|
2016. december 7., szerda
Varga László: Isten asztaláról
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése