Varga László: Isten asztaláról

"Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, ...aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét."      1János 2,9-11

Milyen egyszerű megtudni magamról, hol állok Krisztus megítélése szerint. Nincs itt szó a hit mélységeiről, parancsolatok teljesítéséről, több vagy kevesebb imádságról. Ezek mind fontosak. Legfontosabb a szeretet. De még abban is könnyű hazudni magam előtt is. Amiben nem lehet hazudni, tehát könnyű megállapítani az ítéletet magam felett: van-e bennem gyűlölet? Pedig még ez sem olyan egyszerű. Van egy tanár barátom, aki egész életét román vidéken élte le, román gyermekeket tanított hihetetlen lelkiismeretességgel, komoly román értelmiségieket nevelt egyszerű parasztgyermekekből. Közben állandó a félelme, hogy nem üdvözülhet, mert ő gyűlöli a románokat. Haragszik, ha biztatom, hogy nyugodtan beismerheti az érzéseit, amíg olyan hűségesen szolgálja őket. Az érzelem felett az ember nehezen tud úrrá lenni. A magatartás számít. Aki rosszat tesz felebarátja ellen, arra vonatkozik az ige ítélete. Az is, hogy a gyűlölet sötétsége megvakítja, s már nem tudja, mit cselekszik, saját magát is képes romlásba dönteni indulatában. Milyen megnyugvás kiszabadulni ebből a sötétségből, megbocsátani és bocsánatot nyerni, testvérként segíteni azt, akit ellenségemnek tartok, így jutni ki a szeretet világosságára!

Jó Istenem, nem tudom megítélni magamat. Én nem akarok gyűlölni senkit, mégis előfordul, hogy valakinek, ha nem is teszem, de szívemből kívánom a rosszat. A rajtam esett sérelmet könnyebb megbocsátani, de amikor a gyalázatos kizsákmányolást, a besúgást, az irigységből fakadó rosszakaratot, népem és egyházam elleni súlyos bűnöket látom, nem tudom megállni, hogy ne szoruljon ökölbe a kezem. Csendesítsd le, Uram, az indulataimat, és adj erőt, hogy ha tehetek valamit a rossz legyőzésére, áldozatainak védelmére, tegyem meg; én pedig ne kövessem el ugyanazokat a bűnöket, nehogy én is ítéleted alá essek! Ámen.