Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által áldotta meg a haldokló Jákob a József két fiát.      Zsid 11,21

Jákob József fiainak adott sajátságos áldásából előragyog erős hite. Jákob - Isten vezetése folytán - eltér attól a szokástól, hogy a nagyobb áldást az idősebb fiúnak adja. Ez annál feltűnőbb volt, mivel József az idősebb fiát, Manassét Jákob jobb keze elé, Efraimot pedig bal keze elé állította, Jákobnak pedig keresztbe kellett tenni a kezét, hogy jobb kezével Efraimot áldhassa meg. Mikor Jákob így cselekedett, ezzel mutatta meg, hogy a hit szokatlan és kitaposatlan utakon is járhat, és nem sablonosan munkálkodik. Akinek ez felfoghatatlan, az vizsgálja meg magát, hogy vajon benne lakik-e az élő hit titka! Aztán Jákob hite meglepő határozottságot mutatott. Józsefnek nem tetszett az apja cselekedete. Megfogta Jákob jobb kezét és megpróbálta Manassé fejére tenni. Ha arra a nagy szeretetre gondolunk, amely Jákobban volt József iránt, azt hihetnénk hogy Jákob ezt a kívánságot teljesíti. De Jákob hit által, Isten vezetése alatt áldotta meg a gyermekeket. Hiába volt József hatalmas, s hiába követelt tekintélyt magának és kívánságának, Jákobot ez egy cseppet sem térítette el Isten vezetésétől. "Tudom, fiam" - mondta, ez is nép lesz, de öccse nagyobb lesz nálánál". Amint látjuk, a hit nemcsak sajátságos módon cselekszik, hanem határozott is. S végül: Jákob jövevény, aki idegen országban lakik, s Kánaánból egy talpalatnyi földet sem mondhat magáénak. Mégis gondolkozás nélkül ad részt az országból unokáinak. Hitben már az övé, s hitben ajándékozza tovább. A hitnek semmi sem olyan biztos, mint Isten ígéretei. - "Uram, ajándékozd nekem Jákob hitét...!"