János apostolnak megengtetett a mennyei szentélybe betekinteni és megírta nekünk, amit látott: „Láttam a Bárányt!” Ez mutatja, hogy az üdvözültek imájának fő tárgya a „Bárány, ki elvette e világnak bűneit.” Semmi egyéb nem vonta magára az apostol figyelmét oly mértékben, mint amaz isteni Lénynek személye, ki minket megváltott az Ő vérével. Minden megdicsőült lélek és a szent angyalok dicsénekének tárgya: a Bárány.
Kedves keresztyén, ím itt a te gyönyörűséged; felpillantottál és láttad a Bárányt. Könnyeid fátyolán át nézhették szemeid az Isten Bárányát, ki a te bűneidet hordozta. Azért örülj és légy vidám. Ha egy kevés idő múlva a könnyek letörültetnek szemeidről, megpillantod a Bárányt, felmagasztalva az ő trónján. Ez szíved öröme, hogy naponként Jézussal társalogj; a mennyben ezen örömet teljes és magasfokon élvezheted; legeltetheted magadat jelenlétének leplezetlen szemlélésében; Vele lehetsz örökké. „Láttam a Bárányt állani!” Ah, ez a Bárány a menny. Egy hű istenfélő ember mondta: „A menny és Krisztus egy és ugyanaz; Krisztussal lenni annyi, mint a mennyben lenni és a mennyben lenni annyi, mint Krisztussal lenni.”
Istennek egyik gyermek írta fenséges levelei egyikében: „Óh; Uram Jézus Krisztus, ha nélküled kellene a mennyben lennem, akkor az pokol lenne nekem, de ha a pokolban is kellene lennem és Te velem vo
lnál, úgy mennyé válna számomra az, mert egyedül Te vagy a menny, ami után én vágyódom.” Nem úgy van-e az, kedves keresztyén?! Nem mondja-e a te szíved is:
Jézus örök napunk!
Üdvösség forrásunk.
Öröm tengere!
Tégedet megnyerve,
Veled egyesülve
Jutunk az üdvre.
Nincs fény, amely elég.
Nélküled a menny hol volna,
Bűntől fel ki old’na.
Mindaz, ami az üdvösséghez szükséges, a kimondhatatlan boldogság nem más, mint „Krisztussal lenni”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése