Varga László: Isten asztaláról

"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek."      Filippi 4,4

Ez parancs. Nem szabad az örömről, Isten egyik legnagyobb ajándékáról lemondani. A keresztyén élet örvendező élet. Vannak benne szomorúságok, szenvedések, de ezek a külső élet dolgai. Az Úrban való öröm felette áll ezeknek. Az, hogy szeret az Isten. Az, hogy rábízhatom magam. Az, hogy Ő tudja, mire van szükségem. Ezek és ehhez hasonlók azok az örömforrások, melyeket semmiféle szenvedés és szomorúság nem homályosíthat el. A börtönben is szabad az ember, és örülni tud, ha Isten kezébe tette le az életét. A legszomorúbb koporsó keserűségén is átüthet a vigasztaló meggyőződés: Istennél van az, aki itt elhagyott. És milyen öröm az, hogy Ő bíz meg egy feladattal, hogy neki szolgálhatok minden erőmmel, hogy Ő vezérli céljaimat, Ő irányítja utaimat! Minden este vedd számba, mennyi örömöt kaptál azon a napon, minden reggel azzal az örömmel indulhatsz: velem van, velem lesz ma is az Úr.

Köszönöm, Uram, hogy Te örömre, nem szomorúságra rendeltél engem. Annyi kísértése van a szomorúságnak, annyi akadálya a boldogságnak, bocsásd meg, ha azok között elfeledkezem legszebb parancsodról. Adj nekem olyan erős hitet, hogy semmi se ingathassa meg lelkemben a legnagyobb, elveszíthetetlen örömöt, szereteted örömét. Szeress engem, bűnös, sokszor siránkozó gyermekedet, s ajándékozz meg újra, naponként azzal a boldog tudattal, amit egyedül csak Te adhatsz meg, hogy most is számon tartasz, most is bízhatom benned, most is velem vagy. Nyisd meg a szemem, hogy lássalak, fülem, hogy halljam biztató szavad! Maradj velem, taníts az igazi örömre, és engedd meg, hogy kérjem, adj naponta alkalmat arra, hogy szívből örülhessek! Ámen.