Varga László: Isten asztaláról

"Amikor [Jézus] a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást... és így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket. Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt."      Márk 1,16-20

Igen, ez ilyen egyszerű. Az ember végzi megszokott munkáját, több-kevesebb sikerrel. Aztán egyszerre Krisztus megszólítja. Mindenkit más módon. Más nem érzékeli, de a megszólított biztosan tudja, hogy őt most megszólították. És ezzel megváltozik az élete. Isten a tulajdonába veszi, és attól kezdve Ő irányítja. Nem mindig egyszerre. Péter, András és János már korábban találkoztak Jézussal. Lukács úgy írja meg, hogy Jézus előbb szívességre kérte Pétert: nagy tömeg várta a parton, és Jézus bekéredzkedett a hajójába, hogy onnan beszéljen a tömeghez, majd a beszéd végén adta meg magát Simon, a későbbi Péter. Van, aki előbb tiltakozik, nincs kedve megváltoztatni az életét. Van, aki örömmel fogadja, hogy megszabadulhat megunt, hiábavaló életétől. De a megszólított mindenképpen értelmet, értéket, célt nyer, ha hajlandó elfogadni Isten kezéből. Péter és társai emberhalászok lettek, emberek sokaságát fogták el Isten és az örök élet számára. Másnak nem kell más foglalkozást keresni, eredeti helyén kapja meg új minőségét. De az közös, hogy mind új életet nyernek.

Istenem, Te úr vagy az életem felett. Akár tudom, akár nem, csak az történhet velem, amit Te akarsz. Szeretném tudatosan rendelni alá magam a Te irányításodnak. Éreztesd meg velem naponként kegyelmed ajándékait! Szólíts meg, kérlek, úgy, mint tanítványaidat annak idején, és követőidet azóta! Nem tudom, milyen feladatokat akarsz nekem adni, de tudni, érezni, megtapasztalni szeretném jóságodat, vezetésedet, azt a biztonságot és örömöt, amiről azok beszélnek, akik azt már megtapasztalták. Állíts be engem is abba a munkába, amellyel újjá akarod formálni közösségünk életét! Ámen.