Varga László: Isten asztaláról

"Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal."      Példabeszédek 21,19

Azt mondják, ma egészen más a nők helyzete és a családok élete, mint a régi időkben, amikor a nőket elnyomták, valóságos rabszolgaságban éltek, semmi joguk nem volt. Ma bezzeg szabadok, egyenjogúak, boldogok. Kedves testvérem, hány ismerősödre ismersz rá keserűen elmosolyodva, amikor ezt az igét olvasod? Remélem, nem önmagadra? Az emberi természet akkor is ugyanaz volt, a zsémbesség és bosszúság sem változott. A papucsférjek sorsa akkor sem volt különb. Akkor is éppen úgy nevettek rajtuk mások, akik talán ugyanazt az igát húzták, de éppen a többiek kinevetésével próbálták eltakarni a maguk hasonló nyomorúságát. Nem jó megvetni a régieket, nem érdemes dicsekedni mai világunk nagyszerűségével. Igaz, akkor nem utaztak a Holdra, de otthon csak az volt boldog, aki ma, aki családi életét is Isten törvénye szerint tudta irányítani, szeretetben és egyetértésben. A zsémbes és bosszús asszonyok pedig mosolyoghatnak e szavakon, de próbáljanak úgy megváltozni, hogy másoknak véletlenül se jusson ez az ige eszükbe, ha velük találkoznak.

Jó Istenünk, add, hogy ezek a mindennapra érvényes igék Szentlelked erejével tudják megváltoztatni azok életét, akik elé tükröt tartanak. Te azért adtad a családot, hogy boldoggá tedd általa az embereket, akiket mint egymáshoz illőket vezet egymás mellé a Te jó rendelésed. Tudjuk, amelyik családban naponta szól igéd, ott nem lesz zsémbesség, bosszúság, emiatti elkeseredés. Adj nekünk boldog, istenfélő családokat, s bennük kiegyensúlyozott, egymásnak szolgáló, a Te törvényed szerint alakuló életet! Áldd meg az én családomat is tiszta szeretettel, békességgel, közös gondokkal és közös eredményekkel! Soha ne kelljen magunkra venni mai igénk tanítását! Őrizz meg attól, hogy inkább a pusztába kívánkozzunk, mint egymás mellé! Áldásodat kérjük magunkra, családunkra, egész életünkre. Ámen.