Varga László: Isten asztaláról

"Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait, mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! - mondja neked, de nem szívesen. Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted."      Példabeszédek 23,6-8

Ehhez az igéhez nincs mit hozzátenni, önmagáért beszél. Igen tanulságos abból a szempontból, milyen keveset változott az ember háromezer év alatt. Büszkék vagyunk az utolsó évszázadokban az emberiség fejlődésére. Mélységesen megvetjük a régi, vaskorszakbeli embereket, mintha ők egészen mások lettek volna, mint a maiak. Sokan csodálkoznak: mit akarnak a keresztyének ma azokkal a régi könyvekkel, amelyek évezredekkel ezelőtt voltak jók? Mit mondhatnak azok nekünk? Pedig ahogy ezeket a szavakat olvasod, biztosan megjelenik a szemed előtt egy-két ismerősöd, akikre úgy ismersz rá, mintha éppen róluk írták volna a fentieket. Sőt talán magadra is ráismersz, esetleg csak mosolyogva, mit éreztél, amikor a fiad kedvelt étele volt éppen az asztalon, és egy nagy társaság megjelent, s barátságos beszélgetés közben az egészet felfalták. Igen, mi vagyunk azok, akikről az Írás szól. Kezdettől fogva ember az ember, az maradt, és az marad. Aki az Istené, az a legapróbb tettein is megmutatkozik, aki nem neki szolgál, az minden korban selejt marad. Fogadd hát bizalommal az ige egyszerű, világos tanítását.

Örökkévaló Istenem, köszönöm, hogy még az ilyen mindennapi dolgokban is útmutatást ad nekünk a Te igéd. Add, hogy ebben is magamra ismerjek, ne utánozzam a sok ezer éves irigyeket, de legyek óvatos, ha a maiakkal találkozom. Köszönöm, hogy nyugodtan rábízhatom magam a vezetésedre, mert utad örökkévaló út, igazságod nem változik az évezredekkel, sem jóságod nem apadt el az idők folyamán. Ma taníts meg Jézus követésére, ma adj világos látást egyre bonyolódó világunk útvesztői között, és adj erőt, hogy amit évezredes igédből megtanultam, tudjam ugyanazzal a hittel és engedelmességgel követni mai világunkban, hogy valóban együtt imádhassalak a régen elköltözött, de ma is élő üdvözültek társaságában! Ámen.