Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Kerestem, de nem találtam” (Énekek éneke 3,1)

Mond meg nekem, hol vesztetted el Krisztussal való közösségedet, akkor én is megmondom neked, hol találhatod azt meg újból a legkönnyebben. Imakamrádban vesztetted el Megváltódat, mivel az imát elhanyagoltad? Akkor ott is kell Őt keresned és ott fogod ismét megtalálni. Ha bűn által vesztetted el az Urat, akkor másként nem találod meg újból, csak ha a bűnnel szakítasz és a Szentlélek által azon tagot, amelyben a bűnös kívánság lakik, megöldökölni törekszel. Szent szava iránt való közönyösség következtében vesztetted el Krisztust? Úgy keresd Krisztust az Írásban. Igaz ez a közmondás: „Ott keresd az elveszett tárgyat, ahol elveszítetted azt.” Eszerint Barátodat is ott keresd, ahol elveszítetted, mert Ő nem ment el onnan. De visszatérni, Krisztust keresni nagyon nehéz munka. Bunyan elbeszéli, hogy a zarándok előtt egyik út sem volt oly terhes és szomorító, mint a lombsátorhoz a nehézség halmán át visszamenni, ahol levelét elveszítette. Öt óráig fölfelé mászni könnyebb, mint egy negyed óráig visszafelé menni, az elveszett út megkeresése végett.
Azért, ha megtalálod Uradat, maradj meg nála. De miként lehetséges az, hogy Őt elveszítsd? 

Azt kell feltételeznünk, hogy egy ilyen hasonlíthatatlan barát mellől soha nem kellene távozni, kinek közelléte üdvös, kinek beszéde vigasztaló és társasága felüdítő! Miért nem figyeltél rá minden szempillantásban, hogy szemeid elől el ne téveszd? De ha már elveszítetted Őt, nagy kegyelemnek mondható, hogy keresd, keserves sóhajaid dacára: „Ó, bár tudnám, hol találhatom meg!” Menj és keresd, mert rád nézve veszélyes, ha Urad nélkül vagy! Krisztus nélkül, pásztor nélkül való juh vagy; olyan, mint a fa nedvesség nélkül; olyan, mint a meghervadt falevél a viharban, lesodorva az élet fájáról. Keresd Őt teljes szívedből, úgy megtalálhatod, ámde áldozz fel mindent keresésére és akkor nagy örömödre és boldogságodra újból meg fogod találni.

„Jézus vigasságom,
Teljes boldogságom
Szívem öröme!
Ó, meddig bús szívem,
Meddig szorong keblem,
Utánad esdve?”