„Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” Ezt is mondta nekik: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

Magyarázat

„Mama adott nekem csokit ebéd előtt. De azt mondta, titok!” – súgta fülembe egyszer egy kisgyermek, nem értve még az emberi titkok természetét. Mert bizony, életünk során sok-sok rejtegetnivalónk adódik. Gondosan őrizzük azokat különféle érdekektől, félelmektől vezérelve.
A jézusi bölcselet szerint azonban hosszú távon hiábavaló erőlködés ez, ugyanis a valóság és igazság semmiképpen sem módosítható, az idő sem alakíthat rajta, eltakarása pedig nem semmisíti meg, még ha embertársainkat meg is téveszthetjük egy darabig. Minden tettünk, gondolatunk törvényszerűen kikívánkozik az isteni fényre, és tisztánlátás tárgyává lesz. Ez elkerülhetetlen, mert az Úr mindentudó.
A „ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek…” kezdetű kijelentés e tekintetben is értelmezhető. Kár a fáradságért az álságos „valóság” fenntartásában! Az őszinteség szabaddá és boldoggá tesz! A bizalmatlan titkolózás ellenben megmételyezi az emberi kapcsolatokat, sok bosszúságot és szomorúságot okozva.
Figyelmünk és energiáink ne a titkok rejtegetésének szolgálatában álljanak, hanem fordítsuk azokat inkább nyíltan vállalható valóság megélésére!
(Várady Endre)