Olvasmány: Mk 4,1–20
Ne hanyagold el Isten szavát: biztosítsd a növekedéséhez szükséges feltételeket! Közben pedig várd türelemmel életadó áldását!
„Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.” Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. Jézus így szólt hozzájuk: „Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.” Azután így szólt hozzájuk: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magvető az igét veti. Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz.”
Magyarázat
Pusztán életösztöntől vezérelve a vetőmagot közvetlenül éhségcsillapításra használnánk föl. Mivel azonban az istenadta belátás és értelem fölülírni hivatott a reflexeket, inkább egy időre eltemetjük a magot. Vállaljuk, hogy még a szemünk elől is eltűnik, hogy aztán a tapasztalat szerint sokkal többet nyerjünk általa. A kifejlődés, növekedés idején nem esünk kétségbe, mert tudjuk, jó helyen van a mag, és a türelemmel együtt majd megtermi gyümölcsét a mi javunkra.
Urunk kegyelme, hogy körülményektől és fogadókészségtől függetlenül szorgalmasan szórja szavának magvait, mert feltett szándéka, hogy megszólítsa az embert.
Akkor is teszi ezt, amikor szava látszólag veszendőbe megy, ugyanis nem profitorientált pénzpiaci módon gondolkodik, hanem kész áldozatot is hozni a szent cél érdekében. Isten igéje örök és változhatatlan, az élethelyzeteink és lelkiállapotunk ellenben ingatagok, így nem elvárható a szabályszerű hozam. Isten igéjének több-kevesebb időre van szüksége, hogy tápláló életté érjen bennünk. Az a lényeg, hogy ma is hinti feléd szavát. Őrizd meg gondolataidban! Légy türelemmel, és várd, míg áldássá érik! Ne tedd hiábavalóvá magvetését!
(Várady Endre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése