,, ..van erőm a szabadításhoz!” (Ézsaiás 63,1)
E szó alatt „szabadítás”, mi az egész nagy megváltási művet értjük, az első szent vágytól kiindulva a tökéletes szentségig. Itt röviden sok van mondva; a kegyelem minden gazdagsága itt egy szóban van összefoglalva. Krisztusnak nem csak „van ereje a szabadításhoz” azoknak, akik megtérnek, hanem képest az embert megtéréshez is hozni. A mennyet azoknak ajándékozza, akik itt hisznek, de ami még több, tud új szívet adni az embernek és bennük a hitet munkálni. Ő képes azt, aki a szentséget gyűlöli, arra bírni, hogy azt szeresse, nevének gyalázóját pedig arra kényszeríteni, hogy előtte térdet hajtson. Igen, de ezzel a jelentőség még nem merítette ki, mert az isteni erő éppen olyan fenségesen mutatkozik az utóhatásban is.
A hívők élete csodák láncolata, melyeket a „Mindenható” művel. A tövisbokor ég, de el nem emésztődik. Meg tudja az övéit szentségben őrizni, miután őket megszentelte és megtartja őket fenyítékben és szeretetben, mígnem az ő lelki lényüket a mennyben tökéletességre emeli.
Krisztus hatalma nem abban áll, hogy az embert hitre jutassa és azután magára hagyja, hanem aki a jót elkezdte, azt véghez is viszi, aki az életcsírát a lélekbe plántálta, meg is tartja az isteni szikrát és táplálja azt, mígnem a bűn valamennyi béklyóját széttöri és a lelket magához emeli a földről, föl a tökéletes dicsőségbe.
Hívő lélek, meríts itt bátorságot. Imádkozol szeretteid egyikéért? Ó, ne hagyj fel az imával, mert Krisztusnak „van ereje a szabadításhoz”. Te nem hívhatod vissza az elszakadtat, de az Úr mindenható. Ragadd meg ezt a hatalmas kart és indítsd segítségre.
Talán önmagad miatt vagy nyughatatlan? Ne félj, mert az Ő ereje elég számodra! Legyen az mások megmentése vagy a benned elkezdett műnek elvégzése, íme, Krisztus „elégséges a segítségre”, mert hiszen nem mentett-e meg téged? Oh, mily sok ezerszeres kegyelem, hogy nem úgy találtad Őt meg, mint valami mestert a megrontásra.
A hívők élete csodák láncolata, melyeket a „Mindenható” művel. A tövisbokor ég, de el nem emésztődik. Meg tudja az övéit szentségben őrizni, miután őket megszentelte és megtartja őket fenyítékben és szeretetben, mígnem az ő lelki lényüket a mennyben tökéletességre emeli.
Krisztus hatalma nem abban áll, hogy az embert hitre jutassa és azután magára hagyja, hanem aki a jót elkezdte, azt véghez is viszi, aki az életcsírát a lélekbe plántálta, meg is tartja az isteni szikrát és táplálja azt, mígnem a bűn valamennyi béklyóját széttöri és a lelket magához emeli a földről, föl a tökéletes dicsőségbe.
Hívő lélek, meríts itt bátorságot. Imádkozol szeretteid egyikéért? Ó, ne hagyj fel az imával, mert Krisztusnak „van ereje a szabadításhoz”. Te nem hívhatod vissza az elszakadtat, de az Úr mindenható. Ragadd meg ezt a hatalmas kart és indítsd segítségre.
Talán önmagad miatt vagy nyughatatlan? Ne félj, mert az Ő ereje elég számodra! Legyen az mások megmentése vagy a benned elkezdett műnek elvégzése, íme, Krisztus „elégséges a segítségre”, mert hiszen nem mentett-e meg téged? Oh, mily sok ezerszeres kegyelem, hogy nem úgy találtad Őt meg, mint valami mestert a megrontásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése