Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A nép ezt mondta Áronnak: Kelj fel, csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak...! És csinált Áron öntött borjút.      2Móz 32,1. 4

A 32. rész elbeszéli nekünk az aranyborjú történetét. Sokféle bűnnek gonosz története ez. Az első, a fő bűn itt a türelmetlenség. A nép azt gondolta, hogy Mózes legfeljebb 2-3 napig lesz a Sinai hegyen. Aztán lejön azzal az isteni megbízatással, hogy azonnal bevezesse a népet a kietlen pusztából a tejjel és mézzel folyó Kánaánba. Naphosszat hiába kutatta szemük a Sinai hegyet. Mózes nem jött. Eltelt az első hét, utána a második, végül több, mint egy hónap. Már úgy gondolták, nem tudnak tovább várni. Mózes valószínűleg lezuhant valami szikláról, vagy éhen halt, soha nem tér vissza. Így mentek Áronhoz és ezt mondták: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak; mert nem tudjuk, mi történt Mózessel! A türelmetlenség az a gyökér, amelyből az aranyborjúnak mint bálványnak az imádása kinőtt. Igen, a türelmetlenség! Könnyen úgy gondolkozunk, hogy a türelmetlenség nem is olyan nagy bűn. Korántsem olyan súlyos, mint a lopás vagy erkölcstelenség. De igen! Gondoljunk csak Saulra, aki igen jól kezdte. Nem volt azonban türelme megvárni Sámuelt, hogy áldozzon, önmaga áldozott és Isten elvetette mint királyt. Mind mélyebbre és mélyebbre süllyedt, el egész az öngyilkosságig. Ó, Isten, szabadíts meg bennünket a türelmetlenségtől!