Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa."      Máté 5,10

A boldogság krisztusi útját járó ember mindig idegen marad a mindennapi élet világában. Minduntalan beleütközik a bűn törvényének rendjébe. Puszta jelenléte, egész magatartása idegen és élő vád az önelégültek számára, akik magukat gazdagnak tartják, meg vannak elégedve tetteikkel és bűneikkel, igényeiket kiharcolják, Istennel és embertársaikkal nem törődnek, és bolondnak tartják azt, aki másképpen él és beszél. Minél több nyomorúságot okoznak önmaguknak és másoknak, annál kevésbé tudják elviselni az Isten szerint boldog emberek jelenlétét, még kevésbé eredményeit. Az ütközés elkerülhetetlen, szükségképpen zúdítja a bajok özönét Isten fiaira, annyira, hogy az igazságért való háborúság az ő boldog életük állandó jellemzőjévé válik. De az Isten útját járó ember nyugodtan vállalhatja e nyomorúságokat, mert tudhatja, hogy az Isten országa minden földi és mennyei javainak összessége az övé, s azt tőle semmiféle földi hatalom vagy üldözés el nem veheti. Róla Isten gondoskodik, és minden háborúság ellenére, sőt annak felhasználásával következetesen és eredményesen fogja életét célra vezetni.

Uram, vállalom országod harcait. Vállalom, mert tudom, hogy ennek a harcnak Krisztus a vezére, a győzhetetlen Úr. Látom, hogyan omlottak össze korunk hatalmas birodalmai és tanításai, de a Te egyházad és a Te igazságod megmaradt. Látom, mennyi nyomorúság származik körülöttem azok önzése, kíméletlensége, gyűlölködése nyomán, akik ma is megvetik szeretetparancsodat. Nem akarok közéjük tartozni. Tied akarok lenni. S ha ezért bolondnak tartanak, kinevetnek, meggyűlölnek - vállalom. De nem vagyok biztos abban, hogy erőm lesz végig kitartani. Adj erőt hozzá, és adj testvéreket, akikkel együtt tudjuk végigharcolni igazságod szép harcát. Ámen.