| 14 Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: 15 "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." | | 16 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; 17 és így szólt hozzájuk Jézus: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." | | 18 Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. 19 Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; 20 és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána. |
|
 Ezen a napon vesztette el Simon és András apja Jézus számára mindkét fiát. És Zebedeus fiai, Jakab és János is elhagyták halászati vállalkozásukat. Milyen csodálatos módja ez gyermekeink elvesztésének!
Mi készteti az embert arra, hogy kövesse Jézust? Ugyanígy azt is kérdezhetnénk, mi vette rá Ábrahámot, hogy elhagyja hazáját és elmenjen Kánaán ismeretlen földjére. Mindig egy parancs formájában hozzánk intézett "kövess engem!". De valami több is kell ide. Végül is sokan hallják a szót, az egyik ember mégis ott marad, ahol van, míg a másik elhagyja hálóját és követi Jézust.
Ami számít, az a Jézusban való hit. Aki követi Jézust az meg van győződve arról, hogy Krisztus az út, Krisztus az egyetlen út. Az ilyen arra a végkövetkeztetésre jut, hogy nem engedheti meg magának, hogy ne engedelmeskedjék a hívásnak. Nem veszít, ha megy, akkor lesz vesztes, ha marad. A Krisztusban való hit tesz valakit Jézus követőjévé.
Így volt ez azzal a kereskedővel, aki gyöngyöket árult. Egy nap látott egy drágagyöngyöt, amelyik olyan ellenállhatatlan módon megragadta a képzeletét, hogy egyszerűen nem tudott boldogan élni többé nélküle. Eladta hát az összes többi áruját, hogy megszerezze a nagy értékű gyöngyöt (Mt 13,46).
Természetesen igaz, hogy az apostol azt mondja nekünk, maradjunk meg abban a hivatásban, amelyben elhívattunk és ott szolgáljuk az Urat (1Kor 7,20 és 24). Bizonyos sajnálatos dolgok történtek némelyekkel, akik a megtérésre szóló felhívást tévesen úgy értelmezték, mint igehirdetői szolgálatra szóló elhívást. De az is igaz, hogy hacsak nem élted át Jézus elhívását, mint életed nagy fordulóját, még nem engedelmeskedtél hívó szavának.
Krisztus megszabadított minket oly sok dologtól, amelyek valamikor betöltötték érdeklődésünket. Számunkra: vagy Krisztus, vagy semmi. Az út lehet göröngyös, és lehet, hogy a Mester a szó evilági értelmében kevés vonzerővel hat, de mi hiszünk."Isten Báránya, jövök." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése