„Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják.” „Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre, (ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.) És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára, (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.”

Magyarázat

Mit akar Jézus? Csonkítsuk meg magunkat, hogy eljuthassunk az Isten országába? Milyen szörnyű még a gondolata is! Hogyan mondhat ilyet egy szerető Isten?
Ha elolvasod még egyszer Jézus szavait, megláthatod, hogy az életed csapdáira akar téged figyelmeztetni. Azokra a fenyegétesekre, amelyek nem kívülről, a körülötted lévő személyektől, dolgoktól érkeznek feléd, hanem benned, a tagjaidban is ott élnek.
Arról beszél Krisztus ezekkel a példákkal, hogy „mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak 1,14–15). Ettől a haláltól – a kárhozattól – akar megmenteni a Megváltó.
Mit tartasz fontosnak az életedben? A jelen, a pillanat örömét és kényelmét, vagy az Isten által elkészített örök életet? Miközben ezen gondolkodsz, vedd észre a különbséget a jelen, a pillanat mulandósága és az örökkévaló állandósága között! Mózes is „inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett” (Zsid 11,25–26).
Így már nem is annyira szörnyű, mint inkább elgondolkodtató, amit Jézus mondott…
(Hajnal Zoltán)