,,Megengedtem neked, hogy szemeddel lásd a földet, de oda nem mégy át.,, (5Móz 34,4.)
Mózes utolsó pillantása - visszapillantás hűtlenségére! Micsoda búcsúja
ez ennek a gazdagon megáldott életnek! Szemei végigpásztázzák a dicső
ország hegyeit és völgyeit, de Isten egészen más irányba tereli
tekintetét.
Kánaánra nézve ezt mondja: Ez az a föld! Szemeddel meglátod, de nem mégy be oda!
Ezekkel a szavakkal Isten azt az ítéletét erősíti meg, amit a versengések vizénél mondott Mózesnek (4Móz 20,2-13). Utolsó órájában még egyszer finoman emlékezteti egykori félrelépésére.
Így Mózes utolsó pillantása fájdalmas pillantás volt a saját hűtlenségére.
Még egy utolsó alkalommal vissza kellett gondolni arra az órára, amikor az emberi engedetlenség, harag, kételkedés őt is elfordította az Isten Igéjének való teljes engedelmességtől.
Istennek így kellett feddőleg hozzászólni: "Mivelhogy nem hittetek nekem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be ezt a népet arra a földre, amelyet adtam nektek".
Jóllehet ez a visszapillantás megalázó volt Mózesnek, de nem tudta őt bizonytalanná tenni Isten kegyelmében. Nem zavarta ez sem meg boldog hazatérését.
Gyakran megtörténik, hogy Isten kedves gyermekeinek végső gyengeségükben még egyszer emlékezniük kell elkövetett tévedéseikre. Ez jóllehet megaláz bennünket, de ne csüggesszen el.
Ha Isten hűséges szolgájának a hazatérés órájában még egyszer botlására kellett emlékeznie, mi se zúgolódjunk, ha velünk is ez történik.
Isten ingyen kegyelme akkor is miénk, erre nézve így szólhatunk: "Ha jő a végső óra, Fordítsd a kínt is jóra, És adj szelíd halált, Ha innen elvezetsz Te, Ó hadd jussunk egedbe, Úr Istenünk és jó Atyánk"!
Kánaánra nézve ezt mondja: Ez az a föld! Szemeddel meglátod, de nem mégy be oda!
Ezekkel a szavakkal Isten azt az ítéletét erősíti meg, amit a versengések vizénél mondott Mózesnek (4Móz 20,2-13). Utolsó órájában még egyszer finoman emlékezteti egykori félrelépésére.
Így Mózes utolsó pillantása fájdalmas pillantás volt a saját hűtlenségére.
Még egy utolsó alkalommal vissza kellett gondolni arra az órára, amikor az emberi engedetlenség, harag, kételkedés őt is elfordította az Isten Igéjének való teljes engedelmességtől.
Istennek így kellett feddőleg hozzászólni: "Mivelhogy nem hittetek nekem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be ezt a népet arra a földre, amelyet adtam nektek".
Jóllehet ez a visszapillantás megalázó volt Mózesnek, de nem tudta őt bizonytalanná tenni Isten kegyelmében. Nem zavarta ez sem meg boldog hazatérését.
Gyakran megtörténik, hogy Isten kedves gyermekeinek végső gyengeségükben még egyszer emlékezniük kell elkövetett tévedéseikre. Ez jóllehet megaláz bennünket, de ne csüggesszen el.
Ha Isten hűséges szolgájának a hazatérés órájában még egyszer botlására kellett emlékeznie, mi se zúgolódjunk, ha velünk is ez történik.
Isten ingyen kegyelme akkor is miénk, erre nézve így szólhatunk: "Ha jő a végső óra, Fordítsd a kínt is jóra, És adj szelíd halált, Ha innen elvezetsz Te, Ó hadd jussunk egedbe, Úr Istenünk és jó Atyánk"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése