Varga László: Isten asztaláról

"Egyszer csak megjelent Júdás... azonnal hozzálépett, és így szólt: Mester! – és megcsókolta. Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. Egy valaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét."      Márk 14,43-47

Hihetetlen pimaszság a Júdás csókja, de ésszerű. A Jézus elfogatására kiküldött csapat a sötétben könnyen összetéveszthette volna az ott lévőket, és baj lett volna abból, ha mást fognak el. Az volt a biztos jel, ha megcsókolja Jézust. Igazi példája annak, hogy amikor valaki aljasságra határozza el magát, már mindegy, hogy abban milyen mélyre süllyed, de annál jobban vigyáz, hogy meglegyen a sikere. De Jézus szomorú szava a többi evangéliumok szerint: "Júdás, csókkal árulod el a Embernek Fiát?" – bizonyára komoly oka volt későbbi megbánásának és öngyilkosságának. Ott van a másik, meggondolatlan tanítvány, Péter. Ő sejtette, hogy itt baj lesz, megmondta előre, hogy nem fogja hagyni Mesterét, most álomból ébredve más nem tellett tőle: hősiesen odavágott, és levágta az egyik szolga fülét. Nevetséges, de annyira jellemző, hogy mind a négy evangélista szükségesnek tartotta megírni. Igazuk van. Jellemző példája az idétlen hősködésnek. Ennyit ér a mi nagy nekibuzdulásunk, ha nem Isten akarata szerint történik. Isten nem hősködést vár tőlünk, hanem helytállást. Ez a nehezebb. Ebben megbukott a hős Péter, amikor pár óra múlva megtagadta Jézust. Ő is, Júdás is tanítványok voltak. Meggondolkoztató. Hány követőjük támadt azóta?

Istenem, őrizz meg attól, hogy a két tanítvány közül bármelyiknek is követője legyek. Hiszem és feltételezem magamról, hogy árulója nem leszek Krisztusnak, sem földi testének, az anyaszentegyháznak. De azért már nem tudnék felelni, hogy Péter idétlenkedését ne utánoznám le egy feszült helyzetben. Bizony, megtörtént nemegyszer, hogy éppen azért, mert nem tudtam elviselni mások aljasságát, családomnak, népemnek, egyházamnak bántását, durván odavágtam, s csak azután derült ki, hogy nem is volt igazam, és meg kellett szégyellnem magam. Bocsásd meg, Uram, és adj elég bölcsességet és higgadtságot, hogy nyugodt tetteimmel, ne meggondolatlan kapkodással szolgáljalak! Ámen.