Varga László: Isten asztaláról

"Jézus keresztjénél ott állt anyja... Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány."      János 19,25-27

Ne kívánj Isten kiválasztottja lenni! Azoknak "lelkét mindig éles kard járja át" (Lk 2,35). Szegény Mária mennyit szenvedhetett, mennyit aggódhatott a fiáért! Világosan látta, hogy a vesztébe rohan. Lehetetlen volt megértenie, hogy Jézus éppen ezért jött, ez a Messiás rendeltetése. Előbb tiltakozott ellene, őrültségnek tartotta. A kereszt alatt talán megértette. Azt hiszem, ezt legszebben Muraközy Gyula fejezi ki "Az anya" c. versében, melyben János vigasztalja Máriát, és lelkesen magyarázza, hogy itt nem az ő fia, hanem a Messiás, az Isten Fia, az Ige, az Igazság szenved. A vers végén János így szól: "Töröld le a könnyed... Hisz tudod már, a kereszten ki van! – Szólt Mária csöndesen: A fiam." – Kár Máriát mennyek királynőjeként említeni. Úgy tökéletes ő, ahogy a Szentírásban megjelenik: egyszerű, hívő, engedelmes, fiára büszke, fiáért aggódó, szerető és szenvedő asszony, a mindenkori, örökké érvényes anyaeszmény. Jézus a szenvedés legmagasabb fokán is kifejezi szeretetét, gondoskodik róla. Egymásra bízza azt a két embert, akit a legjobban szeret: legkedvesebb tanítványát, Jánost és Máriát. Azután még egyszer jelenik meg Mária a Szentírásban, az ApCsel 1,14-ben, ahol a mennybemenetel után együtt imádkoznak vele és Jézus testvéreivel az apostolok. Hittel imádkozva tűnik el a Bibliából.

Uram, Te megáldottad az anyaságot. Sok szép példa van erről a Bibliában, de a legszebb Jézus édesanyjáé. Köszönöm, hogy megírattad, hogy ott állt a kereszt alatt. Az én édesanyám is sokszor állt miattam kereszt alatt. Olyan ritkán tudtam segíteni neki. Nem volt más, akire bízzam, csak Te, Atyám. Most is kérlek, gondoskodj róla! Vezess minket úgy, hogy Krisztus örökkévaló közösségében is találkozhassunk! Ámen.