Ezek az Igék tartalmazzák azt az emlékbeszédet, amit Isten Igéje Mózesnek, Isten emberének szentelt.
Összefoglaló értékelés ez Mózes egész életművéről. Több, mintsem gondolnánk.
Ha valaki azt a feladatot kapta volna, hogy Mózesről emlékbeszédet írjon, félő, hogy felettébb dicsérte és kiemelte volna.
Ez az emlékezés, amit a Szentírás közöl, egyedül Istennek ad minden dicsőséget. A 10. vers ezt mondja: "az Úr ismerte őt", a 11. vers pedig: "az Úr küldte őt". Más szóval: az ószövetség legnagyobb emberének élete azzal zárul, hogy Mózes minden kimagasló érdeme és cselekedete mellett is csak eszköz volt Isten kezében, akit Isten választott ki és Ő használt.
Ennek az eredményekben gazdag életnek a befejezésénél egyedül Istené a dicsőség. Ezáltal az emlékbeszéd olvasójának és hallgatójának tekintete az elhunyt Isten emberéről arra az Úrra irányul, akit ő szolgált.
Figyelmeztessen ez bennünket arra, hogy soha ne álljunk meg Isten nagy embereinek csodálatánál, hanem azt a nagy Istent dicsérjük, aki felkészítette és elküldte őket.
El minden emberdicsőítéssel!
Egyedül az Urat illeti minden dicséret még a legnagyobb és legáldottabb ember élete végén is. A Jelenések 4,10-ben láthatjuk a 24 vénet Isten trónjánál. Koronáikat Isten elé teszik és ezt mondják: "Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget, tisztességet és erőt, mert Te teremtettél mindent, és a Te akaratodért vannak s teremtettek".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése