1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! 2 Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. 3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. 4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. 5 URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. 6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. 7 Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. 8 Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. 9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. 10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. 11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
"Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon."
(Zsolt 16,11)
A gondos szülők és lelkipásztorok gyakran figyelmeztetik a fiatal keresztyéneket, hogy a keresztyén élet nem csupa öröm és boldogság. Önmegtagadást és váratlan szenvedést is rejteget. A keresztyén élet új engedelmességet követel, amely nincs ínyére a régi természetünknek. "Nem könnyű keresztyénnek lenni."
Az ilyen figyelmeztetések szükségesek. Különösen is egy olyan időben, amikor mindenki lázasan keresi az "önmegvalósítást", s amikor egy ifjú keresztyén reménységei teljesen tévesek lehetnek. A figyelmeztetések helyénvalók, amikor sikerre beállított írók és szónokok úgy ajánlják a keresztyénséget, mint a teljes boldogsághoz vezető legjobb lehetséges utat. A teljes boldogságra vonatkozó gondolatainknak is meg kell változniuk és át kell alakulniuk.
Mégis, a sok figyelmeztetés rossz hatást kelthet. Krisztus csakugyan boldoggá tesz minket. És Isten valóban a mi örömünk. Dávid már tudta, hogy Istenünk nemcsak adja a boldogságot, hanem ő maga az, amit ad: "Rajtad kívül nincs, ami jó nekem."
A 16. zsoltár gazdag és örvendező szókincse még inkább sokatmondóvá válik, ha az Újszövetség fényében nézzük azt. Az életnek ez az útja, amelyen járva a zsoltáros az egyik meglepetésből a másikba jut, valójában Jézus. És az a vers, amelyik azt mondja, hogy Isten nem adja át az ő szolgáját a holtak hazájának (a Seolnak), a sírnak, valójában Krisztus feltámadásáról beszél. Jézus az élet ösvénye, mely egyenesen az Atya örömébe visz. (ApCsel 2,25-31)
Ezért a 16. zsoltár megláttatja velünk Jézust, mint aki az öröm forrása. Bárcsak ne tudnánk betelni vele! Ő az élet ösvénye. Nemcsak az út, mely az élethez elvezet, hanem az útvonal is, amelyen járva máris örülhetünk az életnek. Ő az élet. Az ő jelenléte számunkra az élet, és így a "teljes öröm", a "végtelen jövő", az "örökkétartó gyönyörűség".
Őszintén szólva, nincs jogunk elvenni a legderűlátóbb keresztyének bátorságát.
Ez az élet csakugyan tele van örömmel, és a helyzet ezen a téren még csak javulni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése