A legelső lépés az élet ösvényén, hogy gondolatainkat Istenre szegezzük, és az ő félelmét mindenkor szem előtt tartsuk.
Az erkölcsi feddhetetlenségtől való egyetlen eltérés is tompítja a lelkiismeretet, és megnyitja az ajtót a következő kísértés előtt. „Aki tökéletességben jár, bátorsággal jár, aki pedig elferdíti az ő útját, kiismertetik”.
Azt a parancsolatot kaptuk, hogy Istent mindenek felett szeressük, és felebarátunkat, mint önmagunkat; a mindennapi tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ezt a törvényt figyelmen kívül hagyjuk. Az erkölcsi feddhetetlenségben való becsületesség biztosítja számunkra Isten tetszését, áldássá téve az embert önmaga és a társadalom számára; ám a sok különféle, minden irányból támadó kísértés közepette lehetetlen isteni segítség nélkül és az egyenesség melletti határozott állásfoglalás nélkül megőrizni a lelkiismeret tisztaságát és a menny jóváhagyását.
Az Isten és emberek jóváhagyását élvező jellem nagyobb kincs, mint a gazdagság. Az alapzatnak mélyen és szilárdan kell nyugodnia Krisztus Jézuson, a kősziklán. Túl sokan vannak, akik vallják, hogy az igaz alapzaton nyugszik munkájuk, de komolytalan életmódjuk megmutatja, hogy futó homokra építenek; amikor eljön az erős vihar, alapzatukat elsöpri, ők pedig nem menekülhetnek…Értik ezek az emberek a jövőt? Vagy szemeik túl homályosak ahhoz, hogy a világiasság sűrű ködén keresztül észrevegyék, hogy a becsületességnek és egyenességnek nincs jutalma ezen a világon? Vajon Isten megjutalmazza a merőben világias sikert? Ő tenyerébe metszette nevüket, mint az elmúlhatatlan tisztesség örököseinek neveit, és a gazdagságét, mely soha meg nem romolhat.
Ha Jézus szépségén, irgalmán, jóságán és szeretetén időzünk, az megerősíti mentális és erkölcsi erőinket, és miközben az elmét Krisztus munkájának végzésében gyakoroljuk, hogy engedelmes gyermekei lehessünk, akkor szokásszerűen fogjuk megkérdezni: Vajon ez az Úr útja?
Az Isten és emberek jóváhagyását élvező jellem nagyobb kincs, mint a gazdagság. Az alapzatnak mélyen és szilárdan kell nyugodnia Krisztus Jézuson, a kősziklán. Túl sokan vannak, akik vallják, hogy az igaz alapzaton nyugszik munkájuk, de komolytalan életmódjuk megmutatja, hogy futó homokra építenek; amikor eljön az erős vihar, alapzatukat elsöpri, ők pedig nem menekülhetnek…Értik ezek az emberek a jövőt? Vagy szemeik túl homályosak ahhoz, hogy a világiasság sűrű ködén keresztül észrevegyék, hogy a becsületességnek és egyenességnek nincs jutalma ezen a világon? Vajon Isten megjutalmazza a merőben világias sikert? Ő tenyerébe metszette nevüket, mint az elmúlhatatlan tisztesség örököseinek neveit, és a gazdagságét, mely soha meg nem romolhat.
Ha Jézus szépségén, irgalmán, jóságán és szeretetén időzünk, az megerősíti mentális és erkölcsi erőinket, és miközben az elmét Krisztus munkájának végzésében gyakoroljuk, hogy engedelmes gyermekei lehessünk, akkor szokásszerűen fogjuk megkérdezni: Vajon ez az Úr útja?
(S.D.A Bible The S.D.A. Bible Commentary 3:1150.-Ellen G. White)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése