Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten kegyelmes útja Izraellel (III.)

"Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat. Virágozni fog mint a liliom és gyökeret ver, mint a Libanon. " -(Hós 14, 6) 

Isten szeretetének hatására mi emberek valósággal feléledünk, megifjodunk. Még öregségünkben is ez tart frissen. Nélküle csak zúgolódunk, rossz hangulatban vagyunk és mindenben hibát találunk. Ha azonban Isten harmata hullik reánk, mi magunk is harmatként hatunk másokra. Isten népe olyan, "mint az Úrtól való harmat" a sok nép között (Mikeás 5, 7). - És Isten gyermekei úgy virágzanak, mint a liliom. Micsoda pompás kép ez. A liliom fehérsége úgy él a köztudatban ma is, mint annak a tisztaságnak és igazságnak a jelképe, amivel Isten az övéit ékesíti.

Isten gyermekeiben a finomság mindig erővel párosul. Ezért nemcsak a liliom tulajdonságaival rendelkeznek, hanem az olajfáéval is, mely az életerő és szilárdság jelképe, ellentétben a Jónás könyvében emlegetett tökkel, mely éjszaka kisarjadt és felnőtt, de hajnalra ismét elszáradt. Isten gyermekei olyan szilárdak, mint Libanon, mert gyökereiket szent talajba bocsátják, ahonnan senki nem tépheti ki őket. Az Ige még azt is megemlíti, hogy "illata, mint a Libanoné". - "Krisztus jó illatja vagyunk" - mondja az apostol (2 Kor 2, 15), azaz Istentől nyert új életet hordunk magunkban. Ezzel szemben az istentelenekről azt mondja az Ige, hogy torkuk olyan, mint egy nyitott sír. Beszédük belső rothadtságot árul el, mely mérgezőleg hat környezetükre. Isten gyermekeinek jó illata beszédükben és életükben jelentkezik. Mihelyt az ember belső viszonya rendeződik, külső körülményei is megváltoznak. Isten belülről kifelé munkálkodik bennünk. Először a szívet újítja meg, azután a nyomorúságos külső körülményeket is el tudja rendezni, hiszen ez már kis dolog a számára.

"Én meghallgatom és figyelek rá." Az élő Isten meghallgatja az imádságot és figyel ránk, azaz vezet minket. "Olyan vagyok, mint a zöldelő ciprusfa." Isten hűségének a képe ez. Nem változtatja színét, mindig ugyanaz marad. - S végül a legjobb: "tőlem származik a te gyümölcsöd". Isten gyermekei életének a gyümölcsei attól az Úrtól származnak, akivel hitük összeköti őket s akivel eggyé lettek. Tehát nem önmagunkból kell valami jót előhoznunk, hiszen nem támaszkodhatunk többé önerőnkre és saját cselekedeteinkre. Az Úrnak engedtük át a cselekvést. "Aki bennem marad - így szól Jézus -, az terem sok gyümölcsöt."