Varga László: Isten asztaláról

"Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!... Semmiféle munkát ne végezz azon..."      2Mózes 20,8-11

Tisztáznunk kell itt néhány kérdést: első a szombat kérdése. A zsidók azt a napot tartották ünnepüknek, amelyen Isten megmentette földi életüket a Vörös-tengernél. A keresztyének azt a napot kezdték el ünnepelni, amelyen Krisztus feltámadása az örök életet nyitotta meg előttük. Vannak foglalkozások, amelyek nélkül a többiek nem ünnepelhetnének. Az igehirdetésen kívül a háziasszony, a rendőr, a víz-, gáz- és villamosművek munkája, a közlekedés és más közszolgáltatások nélkül nyomor lenne a nyugalom napja, nem ünnep. Szabad tehát olyan munkát végezni, amely a többi ember, a közösség nyugalmát szolgálja. De ne végezzek a magam számára anyagi hasznot hajtó, más napokon is ellátható munkát. Az ünnepre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk adott ajándék az. Tapasztalhatjuk, hogy semmivel nem jut előbbre a mindennap dolgozó, mint a hetedik napon pihenő ember és család. Testünknek kell a pihenés, de még fontosabb az, hogy Istennel találkozva erőt és irányítást nyerjünk az Ő gyermekeihez méltó további munkához.

Köszönöm, Uram, hogy nem rabszolgának teremtettél, aki egész életében csak az igát húzza. Köszönöm, hogy megajándékoztál a testi és lelki nyugalom lehetőségével. Tudom, tapasztalom, hogy ha többet akarok szerezni, a kevés is kiszalad a kezem közül. Add meg életem egészséges ritmusát, és a nyugalmat, hogy rád bízhatom magam, hogy minden héten megadod nekem is, szeretteimnek és más gyermekeidnek is igédben és a testvéri közösségben azt az irányítást, ami szükséges, hogy kapkodás és aggodalmaskodás nélkül, nyugalomban, bizalomban és örömben végezhessem a hétköznapok munkáit és feladatait! Ámen.