Semmi sem tud olyan gyűlöletáradássá válni, mint a demagóg hit. Messze kerüld!
„Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” – mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” Azok ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte tőlük: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg!” Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.”

Magyarázat

A „De mi rosszat tett?” kérdésre nem logikus válasz a „feszítsd meg”. De most erre van szükség, ezt üvöltik a hangadók, ezt követeli a „hitvédő” papok érdeke, és itt most nincs helye józan válaszoknak, érvelésnek, semminek. Olyan ez, mint egy hatalmas aréna, ahol két gigantikus erő csap össze egymással; és itt most egy Krisztus ellen hangolt szurkolótábor gyűlt össze, hogy a Sátán küzdelmét erősítsék. Hogy lehet pár nap alatt mindent elfelejteni, amit értük tett Jézus, hogy lehet csodáit, a gyógyult betegeket, feltámadt halottakat, a ropogós cipókat félremagyarázni, hogy lehet a barátból egy csapásra ellenség… nem tudom. Csak azt, hogy ha akarok, akkor magamra ismerek. Kicsiben persze, mert nagy árulásokra, tagadásokra nem futja tőlem, nem is mondanám ki soha az ellene felhozott vádak egyikét sem, és nincs bennem gyilkos indulat. De felejteni, sajnos, tudok; és emiatt naponként történik valami, ami semmivel nem jobb és nem is kevesebb annál, mint ami ott történt.
Lapos sumákolás, amikor hitem, Krisztusom mellett kéne kiállnom; a saját érdekek számítgatása akkor, amikor a közösségem, nemzetem sorsáról van szó; a magam igazságának védelme, amikor pedig bölcsebb lenne elszenvednem a kárt, és megmaradna a békesség. Belül, kívül egyaránt.
(Beke László)