Te mindig azokkal tegyél jót, akik körülötted vannak. Ne olyan emberbarát legyél, aki mindig csak a távoliakon segít.
„Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; mert ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében.” Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani.” És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.” Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban.”

Magyarázat

Kicsinyes és átlátszó kifogások. Adhattak volna, miért nem adtak? Amikor valaki nagylelkű és kiönti szeretetét – akár fizikailag is –, pazarlásnak látják. Eleven szén a fösvények fején. Olyan szép, hogy Jézus Krisztus védelmébe veszi az asszonyt, aki így elfogadottnak, védettnek érezhette magát. Jézus közelében kétfelé válnak már ezen a földön is az emberek. Vannak, akik Jézusnak és Jézusért akarnak tenni valamit hálából, és vannak, akik Jézusra hivatkozva ügyködnek a maguk népszerűsítésére. Hajléktalanszállón dolgoztam, és minden nyugdíjkifizetés után jött egy néni kb. 1000-1500 forint értékű csomaggal. Jegyzőkönyvezni kellett az adományt, de soha nem engedte meg, hogy beírjuk a nevét. Neki nem az volt a fontos. Ne féltékenységből, versengésből adjunk, tegyünk valamit, hanem önzetlenül és hálából, mindabból, amit mi is kaptunk. Ahogy énekeljük: „Csak az marad meg, mit Jézusért tettél.” Rengeteg alkalmunk adódik. Legyünk kreatívak, nyitott szeműek és kezűek a rászorulók felé. Figyeljünk ma is arra, hogy mit vár el tőlünk Isten ezen a területen.
(Marton Zsolt)