"Mózes pedig apósának, Jetrónak, ... juhait legeltette... Az Úr pedig azt mondta:... Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!" (2Mózes 3,1.10)
Az első versben egy kudarcot vallott ember képe tárul elénk. Hiába volt minden az életében. Hiába mentette meg a király leánya a Nílus vizéből. Hiába nőtt fel királyi hercegként. Hiába tanulta meg az egyiptomi beavatottak, kora legnagyobb tudósainak minden tudományát. Hiába szerette a népét, hiába akart rajta segíteni. Hosszú évek óta egy vidéki pap kétgyermekes veje, az ő juhait legelteti a pusztában. Ide jutott Mózes, Egyiptom királyi hercege. De pontosan az adott időben, lángoló tűz képében, megkapja igazi elhívását. A képtelen, teljesíthetetlen, hihetetlen parancsot: szabadítson ki egy rabszolga népet egy nagyhatalom kezéből. És egyszerre minden elnyeri értelmét. Kellett a királyi hercegség, hogy jól ismerje Egyiptom legfelső, döntéshozó köreit. Kellett a tudomány, hogy képes legyen vezetni, nevelni, tanítani primitív népét. Kellett az, hogy leszállt megvetett népe körébe, hogy jól megismerje, hogy szót tudjon érteni velük. Még bűnére, gyilkosságára is szükség volt, hogy a nép felnézzen rá, megbízzon benne, mint szabadítójában. Így van szükség mindarra, amit Isten velünk tesz, hogy teljesíteni tudjuk küldetésünket, azt a feladatot, amire Ő rendelt el már fogantatásunk előtt. Ha ezt vállaljuk, értelmet nyer életünk minden eseménye, minden ajándéka és minden nyomorúsága.
Atyám, egyedül Te tudod, mi a rám bízott feladat, mi az, ami értelmet adhat életemnek. Kérlek, alkalmas időben hadd ismerjem fel, adj erőt és bölcsességet, hogy képes legyek vállalni, és tőlem telhetőleg teljesíteni. Ne engedd, hogy önzésem vagy kishitűségem megakadályozza életem Tőled kapott céljának és értelmének kibontakozását! Biztos, hogy nem lesz könnyű a feladat, biztos, hogy ezernyi kísértés adódik, de azt is tudom, hogy más úton boldog nem lehetek. Segíts, hogy elvégezhessem! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése