„Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.”

Magyarázat

Erdélyben egy keresztény hívő család átalakította otthonát egy egycsillagos menedékházzá. Hat évvel ezelőtt két hajléktalannal kezdték ,,családi vállalkozásukat”. Ma 160 utcára kivert lélek kap náluk eledelt és szállást ingyen. Páska testvér, saját szakállára fogadja be a nincsteleneket, és egy csepp támogatást sem kap az államtól. Sok esetben még személyi igazolványa sincs annak, aki ápolásra szorul, nemhogy egy kis félretett pénze lenne. Az, ami ott van, egyenlő a csodával. Amikor kérdeztem testvérünket, hogy miért ezt a fajta missziót választotta, azt felelte: „Nincs ennél jobb.” Volt már ehhez hasonló a nap alatt, ha például Müller György gyermekseregeire gondolunk. Való igaz, hogy csak az marad meg, amit Krisztusért teszünk, a többi elhervad. Hiszem, hogy a két említett testvér nem fogcsikorgatva végezte munkáját, hanem teljes örömmel és odaszánással. Ilyenformán a munka terhe nem fárasztó és nem unalmas, hanem inkább lelki elégtételt nyújt. Mindent előre elkészített Isten, csak azok szerint kell élnünk (Ef 2,10).
(Dániel Zalán (Erdély))