44 Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban."
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
46 és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,
47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.
48 Ti vagytok erre a tanúk.
49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."
50 Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52 Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe;
53 mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
| "Nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe." (Lk 24,52b) |
| Kontinensünkön majdnem mindenki tud valamit Krisztus születéséről. Hagyományosan karácsonykor emlékeznek meg róla. Nagyon kevesen tudják, hogy az egyház kijelölt egy külön napot arra is, hogy megemlékezzék Jézus földről való eltávozása napjára. Nagyon sokan vannak, akik soha nem ünneplik meg a mennybemenetelt. Nem lepődünk meg, és nem is haragudhatunk amiatt, hogy karácsony inkább magára vonja a figyelmet, mint a mennybemenetel napja. Ez amiatt a rengeteg ünnepség miatt van, ami karácsonyhoz fűződik. Nem tudnád elkerülni karácsonyt, még ha akarnád is. De aggasztania kellene minket, hogy Krisztus mennybemenetelével nem törődnek az egyházon belül. Miért nem örülnek jobban a keresztyének a mennybemenetelnek? Itt aztán helye lenne a kitörő örömnek. Mennyből való leszállása Krisztus megaláztatását jelöli, de mennybemenetele felmagasztalását jelenti. Születése egy földi élet kezdete volt, mely a halállal véget ért. Mennybementele viszont egy mennyei uralom kezdete volt, amely teljes győzelemmel végződik majd. Mit kell hát az egyháznak ünnepelnie? Van egy történet, amely egy gazdag emberről szól, aki 27 befejezetlen tervrajzot hagyott maga után. Érdeklődést tanúsított a kezdet iránt, de nem volt gondja arra, hogy tovább fejlessze, és egyáltalán nem érdekelte az, hogy befejezze a terveket. Sok keresztyén emlékeztet erre az emberre. Szeretnek elindulni, de elvesztik a fejlesztés fonalát és nincs gondjuk a befejezésre. Tudjuk-e azt, hogy Krisztus földre jövetele és az ő mennybemenetele, valamint visszajövetelének ígérete mind megannyi szakasza annak a hatalmas mozgásnak, amellyel Isten beharangozza az ő országát? És ha ez az isteni terv, mely telve van Isten szeretetével, erejével és bölcsességével, nem köti le figyelmünket, akkor ugyan mi tarthat még egyáltalán számot érdeklődésünkre? Urunk mennybemenetele egyike keresztyén hitünk nyugvópontjainak és szilárd alapja annak, hogy reménykedjünk egy ragyogó jövőben. Örvendjetek! Az Úr - király! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése