Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Aksza ezt mondta apjának, Kálebnek: Adj áldást nékem! Adj nékem vízforrásokat!,,-
Józs 15,19

Ez az Akszáról szóló kis történet kétszer is előfordul a Bibliában.
(Bír 1.)

Ne menjünk hát el mi sem mellette.

Aksza Káleb leánya volt, azé az emberé, aki egykor Józsuéval együtt hű kémnek bizonyult. Nagy örökséget ígértek neki, amit meg is kapott. De ezen még mindenféle kanaániták laktak. Káleb azt ígérte, hogy aki egy különösen erős kanaánita erődítményt elfoglal, annak adja lányát, Akszát feleségül.

Othniel volt az a hős, akinek ez sikerült. Mikor ifjú feleségével az új otthonba költöztek, akkor derült ki, hogy az a vidék déli fekvésű föld volt, vagyis a perzselő napnak kitett szántók és legelők.

Apjánál való első látogatása alkalmával így kérte őt Aksza: "Adj áldást nékem! Adj nekem vízforrásokat"! Az apa szívesen meghallgatta a szeretett lány kérését és neki adta a felső-forrást és az alsó-forrást. Így öntözhették bőségesen a réteket és földeket és gazdagon arathattak.

Aksza példaképünk lehet. Ő felismerte a hiányosságot, de nem nyugodott bele. Vannak, akiknek életük - noha az újszövetség fiai - olyan száraz és sivár, mint Aksza déli földje.

Ki érzi ennek fájdalmasságát? Aki érzi, az hasonló a kérő Akszához! Mint ahogy ez a lány egyszerűen és gyermeki módon áldást kér, úgy szabad nékünk a mi mennyei Atyánknak egészen egyszerűen ezt mondani: Hiányzik keresztyénségemből az élet és az erő. Add nékem Szentlelkedet és annak erejét!

Nézzük végül a meghallgatást talált Akszát! Káleb azonnal teljesíti szeretett lányának a kérését.

És mi? Nem hiába mondta az Úr Jézus: "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik Tőle". (Lk 11,13)