"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."-Máté 7,12
Ez a nevezetes "aranyszabály". Fontos szó benne a "tehát". Azt jelenti: itt a tanulsága mindannak, amit eddig hallottatok. Ha igaz az, amit Jézus tanított, ha magunkévá tesszük annak igazságait, ha elfogadjuk szeretetét, ígéreteit, ajándékait, ha kérjük gondviselését, az örök életet, és mindazt, ami ezekből következik, akkor "tehát" fogadjuk el, tartsuk meg egész életünkben ezt a rövid, de nagyon nyomatékos parancsot. Végtelenül egyszerű. Más törvény vonatkozásában hajlamosak vagyunk arra, hogy egy adott, kellemetlen esetben megkérdőjelezzük: vajon ránk vonatkozik itt Isten parancsa, vagy sem? Ezt a parancsot nem lehet félreérteni, nem lehet megkérdőjelezni, nem lehet kibújni alóla. Tetszene nekem, örülnék-e annak, ha velem azt tennék, amit én éppen most, ebben az esetben tenni szándékozom? És már meg is van a tanács vagy éppen a megcáfolhatatlan ítélet szándékom felett. Aki ennek ellenére nem a saját meghozott ítélete szerint cselekszik, és azt gondolja, hogy Istennel majd ráér később elszámolni, kibúvókat keres, hogy más se tenne másként énvelem, az a lelkiismeretét igyekszik becsapni. Nem lehet. Isten parancsát nem teljesítette!
Jó Istenem, milyen sokszor feledkezem én el erről a nagyon világos parancsolatról! Pedig az egész világ, egész életünk más lenne, ha ez lenne intézkedéseink vezérfonala, a világpolitikától a családi életünkig. Mindnyájan tudjuk, én is jól tudom, hogy így kellene élni. Rossz is a lelkiismeretem emiatt. Add meg nekem azt az örömöt, ami mindig eltölt, ha sikerül parancsolatod szerint viselkedni! Adj, Uram, több hitet nekem is, másoknak is, hogy annak vezetése alatt magától jöjjön az indulat, úgy cselekedni, ahogy magamnak kívánom! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése