"Az én Atyám a szőlőműves. Minden vesszőt, amely bennem gyümölcsöt
nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt
terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt
teremjen.
"
(János 15, 1-2)
Isten ellenőrzése alatt állunk. Éles
a szeme, minden gyümölcstelen vesszőt észrevesz
és lemetsz. Nem magától hullik le, Isten
vágja le. Gondoljunk a Megváltónak arra a
szavára: "Akinek nincs, attól az is elvétetik,
amije van." A vessző megszárad, a többi
száraz ággal együtt összegyűjtik
és tűzbe dobják. Ég, de nem ég
el. Félelmetes fokozatosság ez. Az Úr senkit
sem vet el, aki őhozzá jön, bármilyen
elszáradt élete legyen is. A Megváltó
minden bűnöst elfogad, aki mássá akar
lenni. De ha kegyelmét nyilvánvalóvá
tette rajta, várja, hogy gyümölcs jelentkezzék.
Ha nem terem, akkor rettenetes az ítélet. Nem akarjuk
lefesteni a poklot, de borzalmas lehet Isten haragjának
a tüzében égni!
Isten meg akar őrizni ettől a sorstól,
ezért tesz meg mindent, hogy a vessző több
gyümölcsöt hozzon. Isten tisztogató munkát
végez, csak a vadhajtásokat vágja le. Véreznek,
de nem véreznek el. Megszabadít az életet
akadályozó ballaszttól. Ha látszólag
gyengévé is tesz, erőnket akarja megsokszorosítani.
Ha semmivé tesz, azt akarja, hogy annál mélyebben
gyökerezzünk meg benne. Ő kést használ,
nem baltát vagy kardot. Nagyon óvatos, vigyáz,
nehogy túl mélyre vágjon. Engedjük,
hadd dolgozzék hát a metszőkés! Szükség
van rá, hogy mélyebben megtisztogathasson.
A hívő keresztyének többnyire kisemberek,
akiknek hangja és befolyása nem hat messzire, kezükbe
nem sok szál fut össze. A közélet nagy
gépezetében ők csak a kis kerék szerepét
töltik be. Gyümölcsük nem feltétlenül
kiemelkedő, nagy dolgokban mutatkozik meg; a legszebb gyümölcsöt
a világ sokszor észre sem veszi. Hűség
a kicsin, hordozóerő a nehézségek
között, türelem, szívélyesség
- különösen otthon - ilyen az észre nem
vett gyümölcs. Van aki házon kívül
kedves, otthon azonban zsörtölődő és
fölényes. Ez rossz gyümölcs. A házbelieknek
kell először megízlelniök a gyümölcsöt,
amit az Úr Jézus munkál az övéiben.
Az sem nagyon lényeges, hogy mindjárt valamiféle
lelki munkát végezzünk. Tábitáról
nem olvassuk ezt. Nekünk Isten dicsőségére
kell élnünk; az, hogy az Ige szolgálatára
elhív-e Isten, az más kérdés. Csak
el ne vesszünk, miközben másokat térítünk!
A legfontosabb gyümölcs a szeretet és a hálaadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése