Napi Evangélium

A mai evangélium: (Mt 20,1-16a)

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!" Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: "Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Az egy dénár napi díj a korban megszokott bére a napszámosnak. A példabeszédben jelentheti a teljességet, az örök életet. Ennél többet nem kaphat a szőlőben munkálkodó. Persze tudjuk, minden hasonlat sántít, bár a képből következne, hogy munkámmal megszolgálhatom az üdvösséget, tudjuk, hogy ez az Isten ajándéka számomra, az kiérdemelni saját erőmből nem tudom.
Miért nem voltak a később jövők a piactéren? Nem tudjuk. A gazda újra és újra kimegy, újra és újra küldi az ott ácsorgókat a szőlőbe. Vajon hogyan fogadom a később érkezőket? Milyen sokszor hallhatjuk, bezzeg most, hogy baj van, jön, eddig merre volt? Ugyanakkor nem számolhatunk úgy, hogy majd az utolsó órában odamegyek a piactérre, mert egyrészt nem tudom, mikor lesz az utolsó óra, másrészt nincs arra biztosíték, hogy a gazda jönni fog az utolsó órában.
Ami talán a legmegdöbbentőbb a gazda szava a reklamáló munkáshoz. Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? A másik jóságát örömmel vesszük, ha felénk irányul. De ha a másik felé, akkor könnyen irigységbe esünk.
Érdemes a mai evangéliumnál kicsit elidőzni, csendet teremtve magunkban és magunk körül!

Károly Rihmer kommentje:   

Több, mint 40 évvel ezelőtt Halásztelken hallottam életem legrövidebb prédikációját ez után a példabeszéd után: „Testvérek! Az Isten igazságtalan. Akinek más véleménye van, szeretettel várom mise után beszélgetésre a plébánián”. (A döbbenetes, hogy még így sem sikerült felráznia híveit, a plébánián csak a Feri atya kedvéért Pestről kilátogató tucatnyi fiatal jelent meg – és „tanultunk” estig).

Még a legközömbösebb ember szeme is felcsillan, amikor arról van szó, hogy esetleg ugyanazért a munkáért több bért kaphat, vagy pláne kevesebb munkáért több bért. Ilyenek vagyunk. Aztán mi is zúgolódnánk: az Isten igazságtalan! Ami minket megbotránkoztat, az Isten szeretete, jósága és viszonyulása az emberhez.
Jézus felfogásában az Isten Országa nem egy felfoghatatlan, virtuális világ. Ő nagyon is valóságosan szeretné látni az övéi világát olyannak, ahol nemcsak szeretnek az emberek, hanem dolgoznak is. A munkájukat is áthatja a szeretet, az irgalom, az osztozás. Ebben a világban – valljuk be – kommunisztikus elvek érvényesülnek. Mindenkinek egyformán jár a fizetség, nem a munka mennyisége, milyensége, az izzadságcseppek vagy a szürkeállomány pusztulásának száma a meghatározó, hanem az, hogy mindannyian emberek vagyunk, egyformán éhezünk, fázunk, egyformán szeretnénk taníttatni gyermekeinket, gondoskodni öregjeinkről.
Isten szabadságára mutat rá Jézus. Éppen az igazságtalannak tűnő bérezés miatti felháborodás által akar rámutatni Isten igazságára, az isteni rendre, az Isten országának a másféle törvényeire. Hogy az Isten másképpen gondolkodik. Jézus világosan helyére teszi azt a gondolkodást, ami már abban a korban is megvolt: a teljesítmény szerinti jutalom. Ez nem munkaverseny, ki mennyit teljesít Istenért, annak nagyobb lesz majd az üdvössége, vagy közelebb jut az Istenhez. (Persze nagyszerű dolog, ha valaki sokat foglalkozik Isten dolgaival. De ez nem jutalom kérdése). A kegyelem nem sütemény vagy kenyér. Minél többet vág le az Isten, és ad másnak, nekünk annál kevesebb jut. Kegyelme határtalan. Jézus úgy mutatta be nekünk a mi mennyei Atyánkat, a mindenható Istent, hogy Ő igazi szeretet, és az Ő ajándékozása szeretetből fakad. Nem a teljesítményeinket bérezi, hanem ajándékokat osztogat. Ezt nem értették már akkor sem, és ma sem értik nagyon sokan. A legvallásosabb emberek között sem értik. Ezért mondta el Jézus ezt a szinte bántóan éles, provokatív példázatot, hogy értsék már meg: ilyen az Isten! Nem könyvelő, aki számon tartja jó és rossz cselekedeteinket, aztán ennek megfelelően jutalmaz vagy büntet. Egyáltalán nem azt adja, ami járna, hanem sokkal többet. Ha annyira ragaszkodunk az igazsághoz, akkor megkaphatnánk – és jaj lenne nekünk. De Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen, és ezért az Ő kegyelme szerint ajándékokat osztogat.

Jézus a szőlőmunkásokról szóló példázatában a tanítványok egy előbb feltett kérdésére válaszol: Mi lesz a jutalmunk? Jézus maga nyíltan beszél arról, hogy lesz jutalom. Az Isten országáért hozott áldozat elnyeri a jutalmát. De az isteni rend, az isteni erkölcsi rend, s az isteni logika szerint. Ezt Isten határozza meg. Nem a tanítványok, s nem mások. Krisztus követése és az Isten országáért hozott áldozat, szolgálat sosem történhet és történik jutalomért. Az áldozat sosem üzleti alku tárgya. Melyik szülő írja a listát: ennyibe került a neveltetésed. A gyötrelmekről meg az átvirrasztott éjszakákról nem is beszélve.
A példabeszéd mondanivalója roppant egyszerű: Isten országának az a jellegzetessége, hogy a jóság, a szeretet felülmúlja az igazságosságot! Ahol úgy viselkednek, mint a szőlősgazda, ott az Isten országa valósul meg. Példabeszéd nélkül Jézus ezt így mondta: „Ha a ti igazságosságotok bőven fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, semmiképpen nem mentek be Isten országába” (Mt.5,20). Hogy a gyakorlatban mit jelent ez a fölülmúlás, azt számtalanszor megmutatta, elég csak a hegyi beszédre gondolnunk.

Istenem! Az irigységre való hajlam ott lakik minden ember lelke mélyén. Nem fogjuk fel, hogy egyek vagyunk. Azt nézzük, amit a másik kapott, ahelyett, hogy örömmel hálát adnánk szeretetedért, ajándékaidért. Add, hogy a dolgokat a Te mércéddel és ne a világéval ítéljem meg! Ámen.