„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.”
Pál első levele Timóteushoz 1:19
Épp sétához
készülődtünk, és betettelek addig a kiságyba, míg összepakoltam a három
napra is elegendő csomagot. Legalább 6 darab rugi, mert sosem lehet
tudni, ruhapelenka, váltás body, még egy kisnadrág, egy pulcsi, ha
hidegebbre fordul, takaró, mert csak meg ne fázz... És a sort még
lehetne folytatni sokáig. Hiába, fel kell készülni mindenre.
Betettelek a
kiságyadba, és még azt a korodat élted, amikor körül-belül ott is
maradtál, ahova helyeztünk. Hangodat kieresztetted, ha épp nem voltam a
látótereden belül. Kezed-lábad vadul kalimpált, forgattad a fejedet
jobbra-balra, mert egyre érdekesebbnek találtad a körülötted lévő
világot. Így történt, hogy végre sikerült megkaparintanod az alvó
nyuszit, szorosan magadhoz ölelted, és a nyúl engedelmesen simult bele
karod bilincsébe. Még beszélgettünk egy sort, és te nem eresztetted a
játékodat. Így jött el velünk a nyuszi először sétálni.
Azóta
eltelt több mint egy év, de benned még mindig megvan ez a tulajdonság,
hogy nehezen ereszted el, amit érdekesnek, fontosnak tartasz, amire
szükséged van. Te még sokáig tudod őrizgetni a kis kavicsot, amit a
parkban szedtél össze magadnak. Szereted magaddal cipelni a kiválasztott
játékodat egy sétára. És szeretsz engem is a közeledben tudni, el sem
ereszteni. Jössz utánam, bárhová is megyek az apró lakásban. Felkéredzkedsz főzés közben az ölembe, vagy épp a hátamra a kendőbe.
Átöleled a lábamat, miközben teregetek, és alvás közben is szereted
érezni a közelségemet.
Ma azért
imádkozom, hogy egy napon így ragadd magadhoz Isten kezét is! Akarva,
mert neked kell a közelsége, hiszen senki másra nincs nagyobb szükséged,
mint Rá. Szorosan, el nem eresztve, követve és magaddal víve Őt
mindenhova az életutad során.
Azért
imádkozom, hogy a belé vetett hited, bizalmad napról napra nőjön, és ez
egy olyan természetes dolog legyen az életedben, mint a levegővétel,
ami nélkül lehetetlen létezni. Az a vágyam, hogy megtanuld mindig a Jót
választani, és őrizni szívedben az igazán fontos dolgokat.
Ma azt
kérem Istentől, hogy segítsen nekem jó példával előtted járni mindebben.
Segítsen, hogy olyannak láss engem, aki Nélküle egy tapodtat sem lép
semerre. Aki hisz, még ha az egész világ a feje tetejére is áll
körülötte. Aki nem enged a Jóból, aki őrzi magában Isten képét, és az Ő
elvei szerint dönt minden pillanatban.
Segítsen,
hogy olyan példa legyek számodra, aki biztos hátteret ad neked, hogy
hittel, bátran tudj elindulni az élet útvesztőiben Isten oldalán!
szerző: Sz-Cs. Andi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése