Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

   Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak Terád néznek szemeink.     2.Krón.20,12

 Isten Igéje azt mondja, hogy a nagy harcoknál elsősorban nem a seregek külsődleges ereje a döntő, hanem a népnek és uralkodójának az Istenhez való viszonyulása. Különösen megtanulhatjuk ezt Jósafát legnagyobb háborújából. Három ország lépett szövetségre egymással ellene, ő azonban legyőzte a hatalmas túlerőt. Miben volt győzelmének titka?

Először is azt látjuk, hogy Jósafát milyen tudatában volt tehetetlenségének. Az összegyűlt nép előtt nyilvánosan így imádkozott: "Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk jön"! Az ember azt gondolhatná, hogy ezzel elvette a király harcosainak bátorságát. De ez tévedés!

Minél alaposabban bevalljuk Isten előtt tehetetlenségünket, annál jobbak a kilátásaink a Mindenható segítségére. Ha Isten ilyen nehéz időkben az alázat lelkét adja, amely egyáltalán nem bízik önmagában, akkor az Ő isteni erejét is nyilvánvalóvá teszi.

A saját tehetetlenségünk meglátásának párosulnia kell a hitnek és imádságnak az erejével.

Jósafát nem fejezi be imáját ezekkel a szavakkal: "Nincs bennünk erő... Nem tudjuk, mit cselekedjünk"? Nem. Így folytatja: "Tereád néznek szemeink"!

Ebben van a győzelem titka. A harcosok tehetetlenségük teljes tudatában bizalommal telve néztek az Úrra.

Aki harcában, gyengeségében egyedül az Úrra, fölfelé tekint, az Jósafáttal együtt a bűnbánat és siralom völgyén át a hálaadás völgyébe érkezik meg, ahol dicsérheti Istent kegyelmes segítségéért.